Ha az apa tudta, hogy nem tőle fogant a gyermek, akit a nevére vett, később mégis állíthat mást?

Tegyük fel, hogy egy élettársi kapcsolatban, ahol van már két gyerek, a nő megcsalta a férfit, de nem akarta elhagyni őt, csak alkalmi viszonya volt. Viszont teherbe esett a szeretőjétől, és ez keresztülhúzta a számításait. Elmondta a férjnek hogy mástól vár gyereket, és azt is, hogy nem akar azzal a másik férfival lenni, csak alkalmi kapcsolat volt, a párját szereti, viszont elvetetni nem szeretné a babát. A férfi vívódva bár, de a saját gyerekeik érdekét is nézve, és mert ő is szereti még a nőt, valamint szintén nem abortuszpárti, úgy dönt, hogy együtt maradnak és a sajátjaként neveli föl a kakukkfiókát. A szeretőnek, akivel a nő meg is szakított minden kapcsolatot, el se mondták a gyermekáldást. Ő többé nem szereplője a történetnek. Visszaáll a rend, elfogadják a harmadik gyermeket, boldogok, és apasági nyilatkozatot is tesznek, hogy minden olyan legyen, mintha a férfi gyereke lenne. 6 évig valóban úgy szereti és gondozza, mint a többit. Aztán a nő beleszeret valakibe, és szétmennek. A férfi dühös. Hirtelen megváltoznak az érzései a harmadik gyerekkel szemben is. Bár már kialakult köztük a kapocs, mégsem tud a szakítás után úgy viszonyulni hozzá, mint a másik kettőhöz. Gyerektartást sem akar fizetni. Az anya lobogtatja az apaságit. A férfi fenyegetőzik, hogy a bíróságon majd azt állítja, nem tudott róla, hogy másé a gyerek, és az anya hazudik, ha mást állít, így apasági tesztet kér, ami alapján ugye kiderül, hogy valóban nem ő az apa, és simán levetetheti a nevéről a gyereket. Valóban így van?

Miben változtatna a történeten, ha házasokról lenne szó? Olyankor ugyanis nincs apasági nyilatkozat, hanem az apaság vélelme alapján automatikusan a férj nevére kerül a gyerek. Ha ebbe a férj annak tudatában ment bele, hogy másé a gyerek, később mégis letagadhatja, hogy ennek tudatában vállalta, és kérheti az apaság vélelmének megdöntését?