Ha az apa tudta, hogy nem tőle fogant a gyermek, akit a nevére vett, később mégis állíthat mást?
Tegyük fel, hogy egy élettársi kapcsolatban, ahol van már két gyerek, a nő megcsalta a férfit, de nem akarta elhagyni őt, csak alkalmi viszonya volt. Viszont teherbe esett a szeretőjétől, és ez keresztülhúzta a számításait. Elmondta a férjnek hogy mástól vár gyereket, és azt is, hogy nem akar azzal a másik férfival lenni, csak alkalmi kapcsolat volt, a párját szereti, viszont elvetetni nem szeretné a babát. A férfi vívódva bár, de a saját gyerekeik érdekét is nézve, és mert ő is szereti még a nőt, valamint szintén nem abortuszpárti, úgy dönt, hogy együtt maradnak és a sajátjaként neveli föl a kakukkfiókát. A szeretőnek, akivel a nő meg is szakított minden kapcsolatot, el se mondták a gyermekáldást. Ő többé nem szereplője a történetnek. Visszaáll a rend, elfogadják a harmadik gyermeket, boldogok, és apasági nyilatkozatot is tesznek, hogy minden olyan legyen, mintha a férfi gyereke lenne. 6 évig valóban úgy szereti és gondozza, mint a többit. Aztán a nő beleszeret valakibe, és szétmennek. A férfi dühös. Hirtelen megváltoznak az érzései a harmadik gyerekkel szemben is. Bár már kialakult köztük a kapocs, mégsem tud a szakítás után úgy viszonyulni hozzá, mint a másik kettőhöz. Gyerektartást sem akar fizetni. Az anya lobogtatja az apaságit. A férfi fenyegetőzik, hogy a bíróságon majd azt állítja, nem tudott róla, hogy másé a gyerek, és az anya hazudik, ha mást állít, így apasági tesztet kér, ami alapján ugye kiderül, hogy valóban nem ő az apa, és simán levetetheti a nevéről a gyereket. Valóban így van?
Miben változtatna a történeten, ha házasokról lenne szó? Olyankor ugyanis nincs apasági nyilatkozat, hanem az apaság vélelme alapján automatikusan a férj nevére kerül a gyerek. Ha ebbe a férj annak tudatában ment bele, hogy másé a gyerek, később mégis letagadhatja, hogy ennek tudatában vállalta, és kérheti az apaság vélelmének megdöntését?
A másik két gyerekkel a kapcsolattartást nincs jogalapja megakadályozni.
Hála a jó istennek.
Nem, és mégis hogy döntene a bíróság???
Kapna láthatási jogot a sajátjaira, arra meg senki sem kötelezheti, hogy a kakukkfiókát is látogassa. Nem szegény gyerek róla ez érthető, de törődjön az anyja a lelkivilágával, ő csinálta az egész balhét. Magyarázza meg ő neki, hogy félrement.
És ha a történetet úgy fejezném be, hogy nem az anya lép le, hanem az apa? Az változtatna a hozzáállásotokon?
Igaza van annak, aki szerint a gyerek az áldozat. Tegyük fel hogy visszamegyünk az időben, de csak addig, hogy a gyermek már megfogant. Onnantól mi lett volna szerintetek a helyes döntése a nőnek/férfinak/szeretőnek?
Nő nem lép félre nincs baj, így a hibás nyilván.
Teljesen jogos akkor is a férfi tette.
A nő szépen bevallja, a férfi kidobja és fizeti a gyerektartást a saját gyereki után, a kakukkfiókát meg pénzelje aki csinálta.
Na, így teljesen korrekt lenne a történet.
Megcsalás megcsalás, a másik fél porba tiprása. Ha valaki nem képes még azelőtt gondolkozni hogy felcsináltatná magát, már ne utána akarjon vészterveket kreálni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!