Van itt olyan nő, akinek nincs gyereke és nem is akar? Miért nem akarsz?

20 éves vagyok, és kb. 10 éves korom óta tudom, hogy nem kell gyerek. Nem szeretem őket, nem váltanak ki belőlem, a negatív érzésen kívül, semmit.

Ez van, mást egy kutya taszít, engem a gyerek.

Lehet komolytalannak kell venni a válaszom, mert "fiatal" vagyok, de belőlünk lesznek azok a nők, akik még 40 évesen is így gondolkoznak!

És ezért nem kell lenézni minket, inkább örülni, hogy tudjuk, hogy nem szeretnénk, és nem lesz egy élet tönkre téve.

Nekünk más az élet értelme, mi másban találjuk meg a számunkra fontos dolgot, NEM vagyunk egyformák.

Azonkívül nem vagyok önző és tudok gondoskodni. Van egy 3 és fél éves kapcsolatom, és ha önző lenék, már rég nem tartana, és párom utálna, mert nem törődnék vele.

Én sem szeretnék. Az okokat előttem tökéletesen fesorolták. Szeretném a munkámat csinálni. Imádom az állatokat, velük foglalkozom. Nem mondhatom azt nekik, hogy bocsi de most elmegyek pár évre gyereket szülni... És nem is akarom. Nem tartom a gyerekeket aranyosnak, zavarnak és nem akarom értük feladni az életem. A menzeszemmel szenvedtem évekig hallgatva míg végül kaphattam fopgamzásgátlót hogy ne hányjam és ájuljak el minden alkalommal. A világ minden kincséért nem vállalnám be hogy abbahagyom a szedését. A szünet közeledtével még a mai napig elfog a fagyos rettegés, hogy úristen mi van ha nem hat és megint fájni fog?! Az életet amúgy nem habzsolom, nem terveztem egynél több férfira. Sajnos ez nem jött össze, de a második páromnál tovább nem akarok számolni mostmár.

Nem akarok igegbeteg lenni, mint ahogy sok anyuka itt a fórumon. Hogy ráfújt a szellő a gyerekre és belebolondul hogy nem kap-e halálos betegéset. Tudom nem direkt ilyenek, de a gyerek nélkül ezt is megúszom. Persze hasonlót élek át az állataimmal. Nem akarom magam rosszul érezni azért mert elmegyek a fodrászhoz, és nem akarok hónapokig otthon ülni. És nem akarok annyira beszűkülni ahogy az anyukák észre sem veszik. Tapasztalatom szerint nekik gyerek az első és kész. Ők mindent megtehetnek a gyerekkel együtt. Pl eszükbe sem jut megkérdezni hogy megnézhetik-e az állataim, én viszont nem szólhatok rájuk hogy engedély nélkül nem kéne. Nekem mindig a párom és az állatok a legfontosabbak és semmi kincsért nem sorolnám őket sokadik helyre. Én el a akarom fogadni az embereket továbbra is, viszont az anyukák, főleg itt, egyszerűen nem képesek elfogadni az övéktől eltérő véleményt. Nem akarok ilyen lenni.

Nem gnodolom magam érzékeltennek és rossz embernek meg semminek amiket a gyereket nem akaró nőkre mondanak. Teli vagyok érzelmekkel és imádok kisállatokat gondozni mint az anyjuk.

Nekem ez a legnagyobb boldogság, és nagyon felháborít amikor kijelentik hogy nem lehetek teljesen boldog amíg nincs gyerekem. Más ne mondja ezt meg! Ugyanolyan boldog vagyok és elfogadom, hogy más a gyerekével az, engem is fogadjanak el!

Én sem akarok, túl nagy felelősség, az életem gyerek nélkül is teljes lehet, sőt! Az én gyerekkorom sem volt felhőtlen,sok esetben még mindig rosszul reagálok adott helyzetekben a hülye berögződések,traumák miatt. Szeretem a gyerekeket,de csak messziről.

Egyébként baromség,hogy 30 felettiek véleménye a mérvadó,hány olyan van,aki azért szül, mert a munkában és egyéb szinteken nem ér el semmit, de abban bízik,hogy majd anyaként fog kiteljesedni.. És hányan akarják a kapcsolatukat megmenteni egy gyerekkel...

Nem panaszkodom, nem élek rosszul, de kutya keményen meg kell érte küzdenem és sokat dolgozom.

Most minek toljak ki a kölkömmel? Ahogy most kinéz itt még 20 évig nem lesz könnyebb, van pár száz ember aki lehúzta ezt az országot, aki itt dolgozni az rabszolga. Ide szüljek? Az egészségügy romokban, oktatás lezüllesztve nekem arra nincs pénzem, hogy magán dokikat tömjek magán klinikán, és privát suliba járassam a gyerekem - mert az állam elveszi amit keresek.

Ennyi. Anyi ösztönöneim vannak, persze. De nem vagyok hülye és nem vagyok ösztönlény (ahogy előttem is írták).

Akit tényleg és komolyan érdekel a válasz, az csak a 30 év feletti válaszokat vegye tényleg figyelembe.

29 éves koromban én se akartam gyereket, nem váltottak ki belőlem semmit, stb. Családban volt kisgyerek halál, és így tovább, megfelelő érvek.

Most 35 vagyok, 3 gyerekkel és BOLDOG!

Persze, hogy találsz! :))) Vannak ilyenek. :)

Aki meg azt írja, hogy a fiatalok véleményét ne vegyék komolyan, kicsit gondolkozzon el, mert aki idős, és nem akar gyereket a mai napig, az is volt fiatal és így gondolta!