Biztos jó az, ha kevésbé tanult szülőknek okosabb a gyereke?

Fhu hát ez elég érdekes, meg fura helyzet...de ez miatt ne gondold úgy, hogy egy szakmunkásbizonyitvány többet érne, mert kiszúrsz magaddal.:S

rám szerencsére büszkék a szüleim, legalább is anyu, aput meg nem igazán érdekli, szerinte felesleges a suli.. érdekes egy felfogása van, de attól még nem gúnyolódik, meg semmi negativumot nem mutat felém, csak szimplán nem érdekli, hogy hogy tanulok. anyu az büszke rám, mindig nagyon hajtott, hogy de igen is tanulnom kell, belém nevelte, ma már 17 éves fejjel már én hajtom magam, hogy minél jobb legyek, és ő ennek örül. bár már ő sem nagyon érdeklődő... mondom nekik, hogy hogy sikerült az ellenőrzöm, vagy valami és azt kapom vissza tőlük, hogy ,,hát most minek érdeklődjek amikor te úgyis mindig jól irod meg?,, de ezt inkább dicsérően mondja. meg amúgy büszke rám. szóval elég furcsa anyukád viselkedése, és egyáltalán nem helyes szerintem... fogalmam sincs erre mi a megoldás.. tanulj tovább, minél jobban és ha teheted költözz el, vagy nem tudom..:S

Az én szüleim isa hasonlóak. Anyámnak egy szakmája + érettségije van, apámnak meg egy szakmunkás végzettsége. Nem túl kultúráltak, csúnyán beszélnek, furcsa, kb 50-60 évvel ezelőtt divatos felfogásuk van, viselkedni sem nagyon tudnak. A szülő-gyerek ellentétek mind nálam, mind a húgomnál pszichológiai kezeléshez vezettek. Én egyébként szintén szín ötösre végeztem a gimit, lassan másfél éve egyetemre járok, de már évek óta csak azt hallom, hogy majd ha végeztem az egyetemmel, majd biztosan szóba sem állok majd velük a nagyképűség miatt, meg hogy én ilyen nagyképű vagyok, olyan mit tudom én milyen vagyok. Ha nem tudok valamit megcsinálni, vagy pl leejtek valamit, akkor tuti beszólnak, hogy "mert ehhez érettségi/diploma kell, ugye?" vagy "ehhez nem kell érettségi/diploma" vagy "látod, az egyetemeddel is olyan h*lye vagy, mint a f*sz" - így! Magyarán még le vagyok nézve azért, mert tanulni merek, mert tájékozódom és érdekelnek bizonyos dolgok, nem csak elvagyok a saját kis világomban, mint ők, akiket a falubelieken kívül nem érdekel semmi és senki, hogy esetleg milyen a külvilág a falun kívül.

Rengeten konfliktusunk van, 99%-a a másfajta világszemlélet, a másfajta felfogás, illetve értékrend miatt. Ők kiszórják a pénzt az egyik ostobaságra, aztán az Istenért meg nem vennék azt, amire nagy szükség van - egyszerűen azt mondják, hogy nekik nem kell (vagy csak nem látják be, hogy jó lenne), mi meg le vagyunk... Bizonyíthatom én számokkal az álláspontom (elvégre közgázra járok), bizonyíthatom akárhogy, akkor sem hisznek nekem semmiben, csak csinálják a maguk butaságait. Holott én csak segítenék, ha már taníttatnak.

Lenéznek, ahogy sok fizikai munkás lenézi az irodában dolgozókat kb. Valahol talán féltékenyek, különben apám nem mondaná minden mondatomra azt, hogy hülye, ostoba stb vagyok. Mindenre ezt mondja, még arra is kb, hogy kék az ég, csak lehülyézhessen, ezt élvezi (én meg persze kiszolgáltatott helyzetben vagyok). Kiélvezi a hátrányos helyzetem, ráadásul szerintük 100%-ban csak annak köszönhetőek az eredményeim, hogy ők fizettek ezt-azt. Nos, a nyelvvizsgámat vagy a jogsimat tényleg nekik köszönhetem, hisz kifizették. Na de az, hogy az ingyenes érettségin jól teljesítettem és államira bejutottam az egyetemen, azt is az ő pénzüknek köszönhetem? Nem hiszem, ennek semmi köze a pénznek. De képtelenek belátni, hogy ezekhez szorgalom is kellett: hisz ha én nem fektetek bele rengeteg energiát, lehet nekik akármennyi pénzük, akkor is végbukdácsoltam volna a gimit. De hiába is minden, én így, lassan 20 évesen kezdem megszokni, hogy nem érdemes velük vitatkozni! Bár rengeteg problémát szülnek a különbségek, de ezek sajnos feloldhatatlanok. Ha nem lehet a szülőkra hatni, felesleges magunkat strapálni, csak állandó veszekedés lesz belőle. Tudod, okos enged...