Apa lettem 17 évesen. Ez mennyire gáz? Most mit csináljak?

17 évesen még te is gyerek vagy ... szerencsére nincs lányom, de a fiaim sem úgy neveltem, hogy ennyi idős korban hajrá, dugjatok ... gyerektartást fizetni fogsz bizony, viszont senki nem köpködhet meg, ha feléjük sem mész

nehogy már egy tizenéves balfácánban akarjátok hozzászólók felkelteni az apai érzéseket ... nevetséges

Off: ennyi védekezés mellett besikerül gyerek a világon nincs, amennyi itt a gyk-n kiderül...

17 éves gyerek...neked ugyan miben változna az életed? max. ha nagyon megerőlteted magad elmész 1szer-2szer meglátogatni őket egy héten. Kétlem, hogy annyira elkapna az apai érzés, hogy munkát vállalj, lakhatást teremts, és gondoskodni akarj róluk! ezért írtam, hogy még most hagyd őket békén, később csak rosszabb lenne elválni (főleg, hogy eleve így állsz hozzá)

A döntéseinknek súlya és következménye van. Van aki először elméletben jön rá erre, van, aki a gyakorlatban. Ez utóbbi vagy te. Az élet már tizenévesen sem gyerekjáték. A "szabadság" már oviban sem akkora, mint gondolod, ott is vannak következmények, ha rosszat teszel. A szex pedig akkor is játék emberéletekkel, ha védekeztek. Nincs 100%os biztonság, de ezt biztosan tudtad is. Nem tudsz mit tenni, mint megrázod magad és idő előtt felnősz. Nem oylan az élet, mint szeretted volna? Meglepetééés! Nem is lesz soha! Mert ez nem habostorta. Most pedig van egy fiad, aki apaként néz rád, akár akarod, akár nem. Hogy milyen apaképet mutatsz, ez már a jövő. Csak gondold meg a tanulságot: a tetteknek következménye van. Annak is, ha nem keresed soha többé. Annak is lesz. Nem most, hanem 20 év múlva. Amikor kíváncsi lennél rá, de arra se méltat hogy szóba álljon veled, mert hol voltál 20 évig? Jah, hogy most kaptál észbe. Kár....

Nem akar felnőni, mert 17, tudom, hogy nem lehet belenevelni a kötelességtudatot, kedves egyik hozzászóló. De sajnos ez az élet. Akár beleszólhatott, akár nem, a döntésbe, a gyerek él, élni fog, és fel fog nőni. Hogy hogyan, érzelmileg mennyire viseli meg a környezet, amit a drága szülei teremtenek, kiderül. De a gyerek az első, és nem az apa, aki meg van ijedve. Én így látom.

N28

Hűűű, de könnyebb lányos anyának lenni :)

Már csak ha ezt a kérdést nézem. És egy ismerős házaspár is így járt a fiával.

Ha teherbe esne a lányom, és úgy döntene hogy megtartja, (bár ebben az esetben nem ellenezném az abortuszt) akkor segítenék neki természetesen, bár felvázolnám, hogy mindennek van határa, ő vállalja nem én. Két éves korától mehet szépen dolgozni, plusz tanulni, nem leányálom a gyereknevelés.

Ellenben itt vannak az ismerősömék. A lány és a szülei is hisztiznek, semmi sem jó, ha mennek az a baj, ha nem akkor az. Oda nem adják a gyereket, mert kicsi, de az apuka se üljön ott félnapokat a nyakukon, a nagyszülők meg pláne (míg a másik nagyszülőpáros vele van állandóan) fizessenek persze, szálljanak be mindenbe, mert a gyereket el kell tartani.

Gyereknek nem való gyerek én azt mondom.

Elsősorban: nem, egy gyerek semmiképp sem "gáz"!

Másodszor: a terhességben mindketten hibásak vagytok, védekezni kellett volna. Ugyanakkor teljesen megértem a lányt, én sem lettem volna képes elvetetni a picit (én is becsúszott gyerek vagyok), és én ezt minden kapcsolatom előtt el is mondtam (tehát ha besikerül, akkor marad, nem vagyok hajlandó megöletni, mert lelkileg tönkremennék benne, a testi kockázatokról nem is beszélve), így dönthettek, hogy vállalják-e velem így is a kapcsolatot.

Lett egy fiad, ideje felnőni. Ha nem is tartod a kapcsolatot a volt barátnőddel, a fiaddal mindenképpen kellene, hiszen te vagy az apja, nélküled nem lenne, ő nem tehet semmiről. A gyerektartás ilyenkor úgy van, hogy vagy a szüleid fizetik, vagy az állam megelőlegezi, amíg nem dolgozol, és utána vissza kell fizetni ezt is. Tartsd szem előtt, hogy az a pénz a gyereknek jár, nem az anyjának! Tehát lehet ellenőriztetni, hogy tényleg a fiatokra költi-e!

Légy férfi, és menj be a kórházba!