11 évesen végignéztem egy közeli rokonom idegösszeroppanását. Létezik, hogy ezért lettem zárkózott?

Ezt csak magadban rendezheted, én is igy voltam/vagyok, hiába jártam psychológushoz, nem segitett semmit, pedig megfordultam egypárnál. Szerintem próbálj ismerkedni olyanokkal, olyan barátokat szerezni akik hasonló helyzetben vannak, pl. én:) Ha most felsorolnám miken mentem keresztül ebben a rohadt életben, irhatnám egy órán keresztül. Volt, hogy összeomlottam, bőgésrohamok, rémálmok, nem alvás, igaz a rémálmok a mai napig megmaradtak, minden éjjel üldöznek álmomban, engem és a családomat meg akarnak ölni, stb... Nem kell psychológus, próbáld magadban rendezni, én is azt próbálom, máshogy nem megy! És tudom, hogyha ezt nem tudom egy életre tisztázni magamban, akkor sose lesz normális életem!

Rám nem ugy hatottak ki a dolgok, hogy szorongok, stb, igaz idegenek közt sose tudom elengedni magam, túl aggódó vagyok, a szeretteimet betegesen féltem, az össze psychológus azt mondta, hogy ez már nem normális, törődjek magammal, próbálkozom.

Ja, és még az az érdekes, hogy rajtam középsuliban 4 éven keresztül senki nem vette ezt észre, nem mutattam, nem mondtam senkinek, mert tudtam, hogy nem értenének meg. Ezért nincsenek barátaim, barátnőim, a korban hozzámillőkkel nincs közös témám, ez van:(

20/L