11 évesen végignéztem egy közeli rokonom idegösszeroppanását. Létezik, hogy ezért lettem zárkózott?

"szeretteimet betegesen féltem" ez velem is így van... 15/L

Én is így voltam/vagyok. 26 vagyok, a párommal élek, de nincsenek barátaim. Az emberekkel körülöttem kedves vagyok, de a páromon kívül senkinek nem merek megnyílni. Észre vette, h ha egy kicsit közelebb engedek valakit és valamivel többet tud meg rólam, akkor elfordul, mert nem akarnak elfogadni, nekik jobban tetszik a mosolygós álarc. Mostanság már nem mindig érdekel ez, az idpmet más, számomra építő dologgal foglalom el.

Ne haragudj, de olyan idulattal beszélsz úgy általában a körülötted lévőkről. Gondolod, hogy mindenki rossz, mindenki a te véredet akarja? Szereted te magadat? Általában az az ember, aki nem érzi magát jól a bőrében, hárítja a felelősséget a külvilágra, okolja őket azért, mert nincs meg a lelki békéje. 500 ember előtt könnyebb beszélni, mint kettőnek. Egy tele buszon nem érzed olyan kínosan magad, mint egy liftben egyetlen idegennel.500 ember nincs az intim szférádban, de kettő már igen.Nem bántani akarlak, de nem sugárzol magadból negatív indulatokat, amit a közösséged pontosan "levesz"?

Bukowski-tól nem éppen a csendes, nyugodt kispolgári lét szépségeit tanulhatod el. Talán jobb olyan irodalmakat olvasni, amitől az ember jobbá válik, ill. különbséget tud tenni a jó és rossz, a hasznos és haszontalan között. Ha te látod ezt már most, ellentétben kortársaiddal, akkor helyzeti előnyben vagy. A téged bántóknak még meg kell tenniük egy felesleges vargabetűt.