Van közöttetek olyan, akinek nem volt gyerekként és kamaszként sem saját szobája? Ti hogy éltétek meg?

2 évvel idősebb bátyámmal van közös szobánk, és néha amikor elegem van belőle nagyon szar de elég nagy ahhoz a ház hogy elvonuljak máshová. És az átbeszélgetett éjszakák nélkül nem tudom hol lennék...:)

Kicsi korom óta közös szobánk van.

Félnék ha nem lenne ott..:D

Megszoktam és tök jó, nem is akarok külön szobát...

15/L

nemhogy kulon szobam nem volt, se konyhank se furdoszobank nem volt az az egy szoba volt az "osszkomfort".

Fali csap meg WC a folyoson kozosen 3 masik csaladdal.

Semmi kulonos, boldog gyerekkorom volt mert a nagyimmal laktam, szeretett, amim volt jatekom ruham evek mulva is hibatlan allapotban volt mert vigyaztam rajuk.

45 eves voltam amikor kulon szobam lett mert alvaszavarom van es geppel kell aludnom nem akartam a ferjemet zavarni vele. de ez mar egy masik tortenet 25 eves korunktol laktunk a ferjemmel sajat hazunkban, azota mar a 3. ban es kulfoldon.

amikor en gyerek voltam az volt a keves ahol mindenkinek volt kulon szobaja. mast ertettunk szegenyseg alatt es a boldogsag fogalma is mas volt. En imadtam (most is) olvasni ha karacsonyra kaptam par konyvet meg valami praktikus ajandekot (ruhanemu stb) nagyon orultem neki.

ha valaki szegeny volt az nem biztos hogy boldogtalan gyerek es fiatalkora is volt egyben.