Van közöttetek olyan, akinek nem volt gyerekként és kamaszként sem saját szobája? Ti hogy éltétek meg?

Én amióta élek a nagymamámmal lakok egy szobában. Aztán amikor elváltak a szüleim, állandóan költöztünk albérletről albérletre és sokáig egy ágyban is aludtunk kb. 15 éves koromig. Aztán a kétszemélyes ágy kezdett tönkre menni és anyám úgy gondolta hogy amúgy is elég nagy lány vagyok már és vegyünk két külön ágyat.

Amúgy mióta elköltöztünk mindig mindenhol mi kapjuk a legnagyobb szobát és roppantul idegesítő, hogy olyan mint egy nappali, állandóan mindenki bejárkál ide, ha pl anyám veszekszik bátyámmal akkor is bejönnek ide és itt veszekednek. Van egy kiskutyánk is, az ő helye is itt van bent és általában mindig bent van. Szóval hárman vagyunk egy szobában. :)

Hátránya annyiban van hogy a mamámmal lakok, hogy pl elkezdődik a híradó akkor a barátok köztig a tv szent és sérthetetlen. No meg szokott horkolni is. Vagy pl. morog állandóan ha éjszakázom. Ha tvzik és én meg tanulnék, néha zavar, de ezt a problémát fülessel megoldottuk. Van egy párom is, ha itt aludt akkor velem egy ágyba aludt, persze mamám itt volt. De sosem zavarta a barátomat. Másik hátrány hogy szem előtt vagyunk állandóan. :) Persze mamám sokszor kimegy mert nem akar teher lenni, de sajnálom szegényt szóval mindig mondom hogy jöjjön vissza. 79 éves :)

Pozitívumként azt tudnám mondani, hogy ő a második anyám.Ha valami bajom van vagy valami történt mindig neki mondok el mindent, vele beszélek meg mindent. Szóval nagyon jó a kapcsolat közöttünk. Sokkal jobb mint anyámmal. Ha valami van egyből meglátja az arcomon és nem hagy békén amig el nem mondom, ilyenkor nagyon tud idegesíteni, mert jól jönne egy kis magány.

Bátyámmal mindig külön szobánk volt és elég rossz a viszonyunk.

Én ugyan 14 éves vagyok. De én a nővéremmel lakok egy szobában. Egy éve kb. vett ki a a barátnőjével egy albérletet, de amikor a főiskoláján szünet van, hazajön, meg akkor is amikor beteg vagy hétvége van. Régen nagyon-nagyon rossz volt, veszekedtünk. Most már békésebben élünk, csak az nem kellemes amikor a fiúja jön aludni, nekem meg anyáékhoz kell átvonulnom.. Meg amikor mind a ketten zenét akarunk hallgatni úgy, hogy mind a kettőnknek más az ízlése... Meg a Tv-ben is mást akarunk nézni. De általában ugyanakkor fekszünk én egy kicsivel kelek korábban , mint ő, ebből ritkán van probléma.

Most, télen inkább apa a probléma. Átjön hozzánk, mert állítólag az én ágyam a legkényelmesebb a lakásban, itt van a legmelegebb. De mindig ő Tv-zik, tegnap nem bírtam megnézni, amit akartam, mert itt volt és amikor megkértem,hogy vegye fel nekem, nem, mert ő a saját műsorát veszi.. Állandóan kikapcsolja a hősugárzót, mert sokat fogyaszt.. De ez csak télen van.

14/L

Nem akarom azt írni, hogy bezzeg az én időmben...(most vagyok 58 éves) Viszont úgy látom főként a fiatalabb korosztály írta a válaszokat. A mi gyerekkorunkban ez fel sem vetődött, nem igazán láttunk erre példákat sem,(tv. sem nagyon volt kiskorunkban), hogy elégedetlenkedjünk. Mindenki elég szegény volt, vagy szerény körülmények között élt, "kiugróan" gazdagok nem nagyon voltak, akiket irigyeltünk volna, vagy úgy szerettünk volna élni, ahogy ők. Akinek volt rendes lakása, megbecsülte, örült az általa nyújtott biztonságnak, szépítgette, a család meg így, hogy sokat volt együtt, sok volt a közös program, közös étkezés, stb. jobban össze is tartott. Persze csak akik szerették egymást, azoknál nem jelentett ez problémát. Most az is "baj", hogy látják a fiatalok a sok luxust, a filmek erről szólnak sokszor, és azt hiszik ez úgy megy, hogy az ölünkbe hull... hát nem, meg kell érte dolgozni, és akkor okoz igazán nagy örömet, ahogy egyre szebb, vagy később egyre nagyobb lesz az otthonunk. (Persze ezt a tisztességes munkával megszerzett dolgokra értettem, a többi már más kategória, és aki azt hiszi, hogy az örömet jelent, az téved, hosszú távon pláne nem, de ez egy másik téma lenne, hosszan lehetne róla beszélni...).

A lényeg. kedves fiatalok, hogy szeressük családtagjainkat, mert igazán csak rájuk számíthatunk, és akkor nem gond, ha kicsit szűkösebben élünk!

Lehetne velem vitatkozni, de azért először mindenki gondoljon bele, hogy miről írtam... (a válasz rövidsége miatt sok mindent nem részleteztem ugyan)