Szerinted nem visszatetsző, ha egy szülő a saját gyerekét okolja a hátfájása miatt, mondván azért ment tönkre a háta, mert fizikai munkát kellett dolgoznia, hogy a gyrekét eltartsa?

Minden ilyen szülő elfelejtni, hogy a gyerek nem kérte az életet, és ha már van egy gyerekem, akkor akár látástól vakulásig dolgozom, hogy neki, és ezáltal nekünk jó legyen, mert az én gyerekem és én vállaltam.

Az ilyen apával nem lehet mit kezdeni, nem tud már kit bántani, akkor jön a gyerek. Szánalmas.

De, nagyon.

Lehet, hogy tény, csakhogy a szülő felnőtt ember volt, aki döntéseket hozott (gyerekvállalás, munka), amikhez a gyereknek az égadta világon semmi köze nincs.

Sajnálom, valóban szörnyű lehet ilyeneket hallgatni a saját szülőmtől.

Figyelj:

számolj vissza, hány éves volt édesapád, amikor te megszülettél.Nagyon meglehet, hogy már akkor is fizikai munkát végzett, mert a tanulás nem ment neki, vagy nem is akart tanulni, tehát a háta a fizikai munkától akkor is tönkremegy, ha te nem születsz meg.

Ha viszont még bőven benne volt abban a korban, amikor tanulhatott volna, és esetleg valóban a te születésed miatt hagyta ott az iskolát és ment el fizikai munkára, akkor is megkérdezheted tőle: miért nem védekeztek a terhesség megelőzése érdekében, akkor nem kellett volna a te születésed miatt abbahagynia az iskolát.

Akárhogyan is nézzük, az ő döntése volt az, hogy nem tanult tovább, és olyan irányba vezette az életét, melyben a megélhetését fizikai munkavégzésen keresztül biztosítja.

Ez egy gyakori nevelési hiba, és nagyon ártalmas a gyereknek. Sajnos, ha magától nem jön rá egy szülő, hogy ez nem jó, nem nagyon lehet ráébreszteni. Mert a gyerek szeretetet koldul születésétől fogva.

“Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot…” (Hós 6,6)

Annyit tehetsz, hogy te majd jobban vigyázol, ne ess ebbe a hibába.

Mert -saját tapasztalat- a gyerek(ek)hez áldozatot kell hozni, igen sok lemondással is jár- de ha ezt szeretetből teszem, akkor nem "okolok" senkit. hiszen magáért a szeretetért teszem, az az ok és egyben az okozat is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy aki ezt a hibát elköveti, nem szereti a gyerekét! Csak nem lát a mélyre, és nevelési hibát követ el.

Nem tudom, milyen mélységű a gondolkodása, talán ezt mondanám: Bocsásd meg, apa, hogy vagyok. Nem akartam hátfájást okozni. Szeretetért jöttem a világba.

(és egyúttal én is, feltétel nélkül megbocsátanék, ez fontos a Te lelki nyugalmadért!)

Az indiai költő, R.Tagore "pici koldusként" írja az érkezőt.

"A gyermek úgy jön a világra, mint egy koldus, pedig mennyi aranya és gyöngye van.

Nagy oka van, hogy álruhában érkezik.

Icipici csupasz koldus, aki tökéletesen tehetetlennek tetteti magát – így koldulja a mérhetetlen anyai szerelem gazdagságát."

[link]