Szerinted nem visszatetsző, ha egy szülő a saját gyerekét okolja a hátfájása miatt, mondván azért ment tönkre a háta, mert fizikai munkát kellett dolgoznia, hogy a gyrekét eltartsa?

Neked is nagyobb belátással kéne lenned azért. Engem pl. egyedül nevelt fel az anyám, ő is fizikai munkát végzett, apám lelépett és semmit nem segített soha. Neki is nagyon fájt a háta, tisztában is voltam vele és nagyon sajnáltam, hogy így kell élnie. Oké, nyilván ők vállaltak engem, de azért azt nem vállalta anyám, hogy majd az ő munkás fizetéséből kell megélnünk 18 éves koromig 0 férfi segítséggel. Szóval kicsit gondolj bele apád helyzetébe is.

De amikor egy nő úgy dönt, hogy gyereket szül, azt is be KELL kalkulálnia, hogy esetleg egyedül kell felnevelnie. Nemcsak lelépés miatt, de baleset is történhet az apával.

Majd akkor beszélj, ha ezt meg kell tapasztalnod.

azért itt felvetődik egy kérdés, hogy mennyire hálás szívű a gyermek a szülei felé mikor felnő, ezzel nem azt akarom mondani, hogy felmentem az apát a vétke alól, koránt sem. De sajnos tapasztalható, hogy vannak gyermekek akik nem túl hálásak a szülőnek azért, hogy egészségüket és szinte mindenüket a gyermekért áldozták fel, ilyenkor a szülőkben is jöhet elkeseredés és megvetés, aminek ugyan nem kéne ilyen módon hangot adni, mert ezt ő vállalta! Azért az apát se lehet okolni, hogy fizikai dolgozó volt é nem tanult mint itt olvastam, mivel nem szabad elfeledni hogy azért valóban felnevelte! Nekem nevelő apám volt és én is kaptam ilyen és hasonló megjegyzéseket. De nem az a megoldás, hogy örökre megharagszom. a tisztelet jár annak aki felnevelt még akkor is ha te ezt nem kérted! Ja és azért gondoljunk már bele meggondolatlanul kimondott szavak nem mindig szívből jönnek! Remélhetőleg ez esetben is ez történt, amennyire rajtunk áll meg kell tennünk mindent hogy megőrizzük a békességet és jó kapcsolatot.

a gyereket ki csinálta?!

Én is egyedül neveltem fel a 2 gyerekemet. 2 állásba dolgoztam (gyárban és pultosként), hogy nekik jó legyen. 18 évesen lettem terhes velük (ikrek). Nem mehettem egyetemre mert a barátom otthagyott, szüleim kitagadtak. Az én hátam is fáj, de SOHA AZ ÉLETBE nem gondoltam arra, hogy ez a lányaim hibája. Nem bántam meg egyetlen napot sem amit munkával töltöttem és újra végigcsinálnám, mert szeretem őket. Nem érdekel ki mit mond, apád nem normális ha ezt vágja a fejedhez, szóval nem kell sajnálni, hogy szegényke, mert dolgoznia kellett a családjáért. EZ EGY SZÜLŐ DOLGA!

Én nem kívánt gyermek voltam.. ezt már kicsi koromban is éreztem... három éves koromtól a nagyszüleim neveltek 12 éves koromig... 12 éves koromban azért kellett a szüleimhez költöznöm, hogy ők el váljanak ... nagyjából nem is ismertem őket... és a bíróságra beidéztek és kérdeztek tőlem minden féle hülyeséget, és megeskettek hogy csak az igazat mondom... hát nem hazudtam... mondtam hogy a nagyit akarom... csak hogy őt nem választhattam... így maradtam anyámmal... jócskán leromlottak a jegyeim... nem foglalkoztatott semmi csak nem tudtam megérteni hogy mi történik... amikor apámtól búcsút vettünk apám azt mondta hogy az én hibám hogy ők így döntöttek... később újból összejöttek azóta is együtt vannak... 14 éves voltam amikor mo-ra költöztünk albérletről albérletre jártunk és akármi is történt akármi felhúzta a szüleimet folyton a fejemhez vágták hogy én vagyok a hibás azért ami történt... pedig kétlem hogy bármi közöm is lenne az ők tévedéseikhez... mindegy... nem egyszer konkrétan hozzám vágták hogy bárcsak akkor aznap ne mentem volna el anyádba... vagy hogy nem kellettél mégis felneveltünk... (azt nem tudom mit neveltek rajtam... de mindegy legyen igazuk...) én nem akartam gyereket mégis felcsinált a némber... sőt amikor a férjemmel össze jöttem én voltam a falu murvája... bezzeg most hogy öt éve házasságban élek vele... és két gyönyörű szép gyermekem van... már nem vagyok murva? soha nem értettem a szüleimet... egyébként a mai napig megkapom időnként a saját hibák miatti szidalmakat... csak arra gondolok és csak annyit kérek a jó istentől hogy ha nekem valaha is ilyesmi kicsúszik a számon, avagy egy pillanatra is el kezdem hibáztatni a kicsinyeimet bármely tévedésem miatt legyen ott valaki aki fejbe lő azon nyomban...