Mi lehet az oka ha gyuloletet erzel a sajat szuleid irant?

Ez elég kevés info, de így elsőre: talán nem segítettek feldolgozni a válást, vagy érzelmileg elhanyagoltak és anyagiakkal akarták azt pótolni.

Mióta érzel így? Az is fontos lehet.

Nálam is a viselkedésük. Pedig szegény apum már el is hunyt, de neheztelek rá.

Nagyon-nagyon-NAGYON durván, lenézően beszélt velünk, évekig. A rossz döntéseiből nem tudtuk még kedvesen, észérvekkel sem kibeszélni. Tartozásait halmozta, most a mi éltünk rekedt meg miatta.

Anyám eljátszotta az összes bizalmam. Tizenéve kritizál állandó jelleggel, nem dicsér, csak dicsekedik másoknak. Párszor volt olyan is tizenévesen hogy megbántott, elkezdtem sírni, erre rávágta hogy "bőgjél csak! Miért nem mész vissza az albérletedbe Pestre ha ennyire nem bírsz minket?!"

Azóta őt se tudom sajnálni ha elkezd bőgni. Állandóan panaszkodik, sajnáltatja magát. És egyébként nyíltan bátyámhoz húz jobban, az én véleményem nem ér sokat (szemében egy hülyegyerek vagyok) bezzeg a pénzem jól jön.

Ja, és pénz: rosszul bánik vele.

Nem gyűlölet, de rossz érzés, és nulla összetartozási érzés velük, még ilyenkor se.

25/L

Tisztázzuk: te érzel haragot és gyűlöletet a te szüeid iránt, nem én vagy mi a sajátunk iránt. Ha így fogalmazol, ahogyan tetteted, az azt jelenti, hogy alapból feltételezed, hogy más ugyanúgy érez, mint te, olyan helyzetben van, mint te. Aki olyan helyzetben van, mint te, annak a legnagyobb baja a sajátja - az nem fog neked tudni okos és jó tanácsot adni.

A jó körülmények nem számítanak sokat, ha érzelmekről van szó, csak annyiban, hogy nem kell azzal számonod plusz traumaként, hogy nincs mit enni.

Azért érezhetsz gyűlöletet és haragot, mert elvált az édesapádtól, és mert úgy bánik veled, ahogy bánik. Az édesapád iránt pedig azért, mert elhagyott és lefordult tőled (a válassal). Azt te tudod, hogy ténylegesen hogyan - a hogyan pedig már megválaszolja a miértet is, azaz, hogy miért érzel haragot és gyűlöletet iránta.

Kemény dió az ilyen fajta viszony. Lehet rajta dolgozni, de sajnos csak a jövőre nézve.

Ha valóban az a gond, amit írtam, akkor ezt nagyon egyszerűen meg lehet fogalmazni neki, kertelés nélkül, ahogyan le van írva. Csak nem egyszerű. A szülők nagyon megbántódnak, amikor szemükre van hányva ez-az, felteszem, anyud úgy érezte esetleg anno, hogy első legyen az anyagi biztonság, legyen ház a fejed felett, legyen mit enned, tudj iskolába járni, öltözködni, legyen meg minden, amit kívánsz. Talán ő így szerette volna kompenzálni a válás miatti stresszt feléd. Ha igen, akkor valószínűleg ő meg is van győződve arról, hogy így volt helyes, ezért kapod a "hálátlan" becenevet. Talán zárkózottabb és képtelen nyíltan érzelmekről beszélni, talán nem volt ereje a te érzelmeidről is beszélgetnie, hiszen neki is talpra kellett állnia válás után, és érezhette úgy, hogy csak így maradhat erős, és így nem omlik össze, ha inkább kvázi eltemet minden ezzel kapcsolatos dolgot.

Ebben az a nehéz, hogy a múltat igazából hiába rónád fel neki, mert azon már nem lehet változtatni. Beszélgetni persze lehet róla, elmondhatod te is, hogy jobban esett volna, ha érzelmileg foglalkozik veled, talán okul is belőle, és egyszer véletlenül nem vitát generál majd ez a téma, de akkor sem lehet megváltoztatni, ami elmúlt.

Én azt gondolom, neked most az a dolgod, hogy elkezdd feldolgozni ezt az egészet, esetleg anyud megkérdezni, megbeszélni vele, és letenni utána a témát. Nem mondom, hogy bocsáss meg neki, annak lenne helye ugyan, de tudom, hogy nem könnyű! De belátással lehetsz, megértéssel is, ha megtudod, miért így volt az ő szemszögéből. Ha ez megtörténik, eleve adott lesz egy jobb kapcsolat is vele, mert nem fogja a szereteted elnyomni a haragod.

Mert haragudni biztos, hogy haragszol, de nem hiszem, hogy gyűlölöd akár anyud, akár apud, hiszen a szüleid. Egyszerűen csak sok a tüske benned, sok a miért, és a feloldatlan dolog.