Miért nem lehet magánéletem a párom mellett?

A bátyám volt egy ugyanilyen kapcsolatban. Ehhez még hozzátenném, hogy a lány annyira ki akarta őt sajátítani, hogy engem kezdett "kitúrni". A tesómmal ketten egymásra voltunk utalva, csak mi vagyunk egymásnak, a kis k.rva meg ezt művelte. Bár a tesóm soha nem tiltott meg neki semmit, de a lány folyton húzta a száját, ha tesóm elment valahova. Szóval én azt mondom, dobd őt.

(lány vagyok)

Úristen, te érzékeled hol élsz? A tesói megfenyegetnek, hogy nem bánhatsz úgy a hercegnővel, hogy elmész PECÁZNI?? Miközben ő riszálni jár???

Én komolyan mondom, szóhoz sem jutok. Nehéz olyat írni, ami nem bánt meg téged, mert szívem szerint azt írnám, lúzer vagy.

A barátaidtól is miatta szakadtál el?

Mi lenne, ha ezt a nagyon szimpatikus kis családot leültetnéd és úgy férfiasan a szájukba rágnád, hogy 1: ez a te életed, amibe csak ketten fértek bele

2: a pecázás nem egyenlő a k.urvázással, majd ha azzá válik, akkor ide jöhetnek ordibálni és fenyegetőzni, addig nem.

A kisasszonynak meg elmagyaráznám, hogy amíg ez nem a kacsalábon forgó palota, addig szálljon le szépen a földre, vegyen vissza a stílusából és próbáljon nőként viselkedni, ne királynőként, aki parancsolgat, korlátoz és megkeseríti az életed.

Nem, nem értjük, mert a tapasztalata azt mutatja, ha a családjával megbeszéli, akkor ők neked ugranak. Ha szeretem a párom, nem hagyom a családomnak, hogy megfenyegessék őt, még akkor sem, ha nekem nem tetszik, hogy pecázni jár.

Az a baj, hogy te annyira elfogult vagy, hogy észre sem veszed mit művel veled ez a lány.