Az olyan egykék, akik egy szülő mellett nőttek fel, mit gondolnak a gyerekvállalásról? (Főleg olyanok véleményére lennék kíváncsi, akiknek korán haltak meg a nagyszülei. )

Én pont ilyen vagyok.

Abszolút családcentrikus ember lettem, pár éven belül szeretnék is gyereket és persze esküvőt is. Attól, hogy az én szüleimnek nem jött össze, nekem miért ne jöhetne? Ők ők, én meg én, tanultam a hibáikból és tudom, hogy én/mi sokkal jobban fogjuk csinálni.

igaz, nekem 20 éves koromig éltek a nagyszüleim, de remélem nem leszek lehúzva, h merészelek válaszolni :D

anyum nevelt egyedül, apám 2 hónapos koromban megpattant. jófej, mi?

szóval emiatt akár még hendikeppel is indulhatnék, de annyira jó családom volt, h mindenképpen szeretnék gyereket vállalni. a párom is apa nélkül nőtt fel, és ő még talán nálam is családcentrikusabb férfi létére.

tervezgetünk, gyűjtünk, készülünk a babára. most még nincs itt az ideje, mert viszonylag fiatalok, 25 évesek vagyunk.

azt gondolom, h egyedül is fel lehet nevelni egy gyereket, ha beütne a krach, és szétmennénk; vagy tényleg ne adja Isten, a párom elhunyna.

ha kész vagy rá, és komolyan gondolod, akkor elég vagy neki egyedül is. sőt, én sokkal jobban örülök, h anyummal kettesben lehettem, nem kaptam kettős nevelést, nem kellett folyton 2 embertől engedélyt kérnem mindenre. természetesen így is volt szigor és szabályok.

tisztelem anyukámat amiért nem hanyagolt el, taníttatott, megadott mindent, amire szükségem volt.

Becsúszott gyerek vagyok, anyám nevelt, apám alkoholista volt meg sok baja volt. 2 éves korom körül szétmentek, én anyával laktam itt-ott. Apum 7 éve halt meg. Zárkózott és érzékeny lány vagyok. Nagyszüleim nem beszélnek a régi időkről, másik mamámmal sokáig nem is találkoztam, mert ő ápolta apámat, akit az utolsó másfél évében nem is láttam.

Ennek ellenére nagyon szeretnék gyereket, kettőt is, lehetőleg páromtól és szeretnék egy családban élni, mint anyuka és szerető feleség, ahol mindent megadhatok, ami nem romboló hatású. 18L

2. vagyok. eszembe jutott még pár dolog:

a nagyszüleim sokat foglalkoztak velem, ők egymást szerető, tisztelő pár voltak, szóval legalább ők adták a jó példát.

talán tudatosan, talán tudat alatt olyan párt választottam, aki belsőleg hasonlít a nagyapámra. vicces módon viszont külsőleg tökre úgy néz ki mint apám. anyám mondta, h még a kézírása is egy az egyben ugyanaz, meg sem tudná különböztetni a kettőt :)

egyre jobban foglalkoztat az anyaság gondolata, de mint mondtam, előtte szeretnék rá maximálisan felkészülni.