Aki alkoholista szülő mellett nőtt fel: mennyi ideig élt az alkoholista szülőd?
Sajnos egyre több olyan kérdést olvasok itt is, és hallok ismerőseimtől is olyan eseteket, ahol a gyerek kénytelen alkoholista apa vagy anya mellett felnőni. S valljuk be, ezek a gyermekek jogosan nem tudják szeretni a saját apjukat, anyjukat, és azt kívánják, hogy minél előbb haljon meg. Nos, én is ilyen apa lánya vagyok, s bármennyire is megvetendő dolog, én gyűlölöm a saját apámat. Undorodom tőle, s főként ezt az érezheti át, aki volt ebben a cipőben. Nagyon régóta alkoholista, sosem fog leszokni. Egy büdös, undorító, agresszív, igénytelen, lecsúszott, emellett lenéző, és egoista, csak saját magával és az alkohollal törődő alkoholista. Sokat bántott már lelkileg is fizikailag is. Most 19 éves vagyok. Őt még sosem láttam józanul, vagy ha mégis, az ritka boldog pillanataim közé tartozott, hogy pár órára nekem is van apám. Nincs pénz elmenni, de vele sem lehet élni, aludni sem lehet tőle, ördögi kör. Meddig élhet így? Tudom, butaság ilyet kívánni, nem vagyok rossz ember, ne kövezzetek meg, sokszor utálom magam emiatt, és lelkiismeret furdalásom van, hiszen egy hangyának sem tudnék ártani. De ő egy nagyon rossz ember, aki szerintem csak azért született meg, hogy tönkretegyen két embert, mert más életcélja nincs, s tőle csak így tudunk édesanyámmal megszabadulni, aki mára egy megtört nő lett :( Főként őt sajnálom...
Apám bort iszik, de azt sokat.
Pontosan tudom miről beszélsz,és nem ítéllek el,mert néha a halálát kívánod. Én is,és a testvéreim is magunk között nagyon sokszor "álmodoztunk",hogy meghal,és milyen jól élünk majd.
De nekem nem az apám volt alkoholista. Hanem az anyám. A legagresszívabb, aki előbb ütött,és csak utána kérdezett. Volt,hogy tizenévesen nekem kellett az árokból kihúznom,mert ott fetrengett totál részegen. (Budapesten éltünk) Kemény élet volt. Nem volt más lehetőség csak egy el kellett költözni. Amint megvolt a lehetőség már mentünk is mind a négyen. (négyen vagyunk testvérek) Az alkoholista anyám még az unokák születése sem változtatta meg,így szép lassan végleg elmaradtak a találkozások. Én olyan 10-12 éve nem láttam anyámat. Végül is éppen múlt hét vasárnap halt meg 63 évesen. Apám szerint az utolsó 3-4 évben már nem ivott anyám. De ez már nem számított.
2. Akkor a Te apukád a jobbik eset volt. Sajnálom, és részvétem!!!
Sajnos az enyém a lehető legrosszabb, akitől a 2 szobás lakásban az egyik szobában húzzuk össze magunkat anyukámmal, és egész nap csendben vagyunk, mert annyira félünk tőle, és pisilni is úgy megyünk ki, hogy "fedezzük" egymást, nehogy egyikőnket bántsa.
Anyukád váljon el, adjátok el a lakást, és menjen, ahová akar!
Annyira fel tud bosszantani, hogy hogyan tud tönkretenni életeket, sorsokat egy, azaz 1 ember!!! Hogy jön ő ahhoz, hogy terrorban tartson bárkit is? Menjetek, menjetek onnan, amint tudtok!!!
6. válaszoló, nagyon jól esik, hogy együtt érzel. Hidd el, nagyon sokszor feltettem én is ezt a kérdést, hogy miért. S csak arra jutottam, hogy mert igazságtalan a sors.
Amúgy az, hogy bezárkózunk a szobámba, nem nyújt védelmet, mert kb fél éve az ajtómat ajtófélfástól ránk törte. Ekkor az egyik körmöm is leszakította. Az ajtót anyukámmal visszaeszkábáltuk, hiába csináltatnánk meg, újra ránk törné. Így nem tudjuk kulcsra zárni.
Nem tudunk elmenni, kb 7-8 milliót érhet a lakás. Ennek a fele illeti anyukámat (igazából csak neki lehet köszönni, hogy van a lakás, mert apám már elitta volna ezt is, de jogilag sajnos akkor is így van), ami 3,5-4 milliót jelentene. Voltunk bankban, és mivel én még tanulok, nem tudok diákmunkán kívül mást vállalni, így nem kapunk hitelt sem, mert anyukám havi keresete 80e Ft. Amúgy ha kapnánk hitelt, akkor sem tudnánk fizetni :(
harmadik vagyok
Tudod mi az érdekes? Most dühös vagy! Haragszol apádra mert tudod,hogy nélküle jobb életed lenne,többre vinnéd,több mindened lenne. Haragszol rá,mert nem érted miért iszik,miért olyan amilyen. Én amikor anyám nagy ritkán józan volt,próbáltam kérdezni hogy miért iszik, mondja el,hogy mi volt az ok,hogy a piába menekült. Sosem adott értelmes,elfogadható választ. Igazából választ sem adott.
Amikor majd idősebb leszel,és már nem otthon élsz,akkor elkeseredett leszel,hogy még mindig bánt hogy iszik apád. Talán továbbra is az életed része lesz,és ugyanúgy nehéz lesz az élet. Amikor még idősebb leszel,már nem fog érdekelni apád sorsa. Akkor eljön az az idő amikor a lelked mélyén végleg lemondasz róla. Dühös leszel újra. De akkor már nem fog érdekelni hogy él vagy sem.
Amikor pedig meghal, rájössz,hogy nem érzel mást csak döbbenetet. Ledöbbensz mert tudatosul benned hogy a halál a családodat is érinti. Bár lehet megsiratni sem fogod de talán békére lelsz.
Én most így vagyok vele. Amikor a bátyám üzent,hogy anyu meghalt,én ledöbbentem. Nem sírtam,csak döbbenet volt rajtam.. Nem éreztem sem a hiányát,sem a fájdalmat. Inkább csak elgondolkodtam az élet dolgain,hogy annyi fájdalmat okozott több embernek is,és mégis egy este szépen elaludt. Nem kínlódott rákban vagy bármi betegségben. Csak végleg elaludt. Szóval idővel te is megtalálod a lelki békédet..
8. kommentelő!
Istenem, ahogy olvastam a soraidat, megérintett az érzés, hogy végre valaki tökéletesen megért engem! S annyira, de annyira jól esnek a szavaid. Megnyugtattak a soraid, bár a szívem mélyén valóban azt érzem, amit leírtál. Köszönöm ezt Neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!