Akik alkoholista apa mellett nőttetek fel, mi a legrosszabb emléketek?

Szét vert egyfojtába..

Anyumat is verte.

Folyton bántott, nem csak testileg.. hanem szavakkal.:/

rengeteg ilyen emlékem van.. :\

sokszor bántott szavakkal.. [ testileg szerencsére nem...]

nem lehetett vele beszélni se, hiába kértem [sírva.], hogy ne igyon nem hallgatott rám.. [ a saját lányára..:\]

lese sz*rta a fejem... :\

Nekem apám nem ivott.Jó apa volt.Sajnos mi az anyánk alkoholizmusával kellett,hogy együtt éljünk..

Egy alkoholista férfi is csúnya látvány,de képzeljétek el ezt egy nőben.Az még undorítóbb.Amikor állandóan ütött vert minket,mert agresszív volt..Az egész gyermekkorunk egy rossz emlék.Amikor szólnak a szomszédok,hogy "lányok menjetek le anyátokhoz,mert az út szélén fetreng" (panel lakásban éltünk) vagy amikor totál részegen meztelenül elkapta a testvéremet és a fejét a császári heghez nyomkodva ordította,hogy "pofádat befogod,mert én szartalak a világra!" Vagy amikor 13 évesen visszafeleseltem neki,és úgy megvert,hogy másnap az iskolában amikor a tanárnőm meglátta reggel az arcomat ő vitt haza személyese,hogy nem kell iskola igazolás,nem lesz hiányzásnak írva a napok,de a héten ne menjek suliba..Vagy amikor a 4 éves kishúgom a fotel alá gömbölyödve bújt el,mert rettegett az anyjától..nos ezek mind csak töredéke amit egy alkoholista anya mellett éltünk át..Apánk 3 műszakba dolgozott,hogy tudjon etetni,itatni minket..De egyszer a könyörgésünkre mégis elvált..(akkor már kezdett jobb lenni az élet)

szerencsére csak 5 éves koromig kellett vele élnem,igaz,2 évbe került mire teljesen elváltak

sose felejtem el ahogy egyik éjjel hazaért részegen,elkezdte anyát verni,ő rámkiabált,hogy fussak át nagyimékhoz (2 utcára laktak) segitségért.Ott ráncigálta az ajtóban amig át nem ért nagypapám egy fejszével és le nem ütötte

2 évig ment a pereskedés mig anya el nem érte hogy még csak látni se láthasson,házat mindent otthagytunk neki,egy szál ruhában jöttünk el.

szerencsére anya megtalálta a hozzá illő férfit,öcsém is lett,apának mostohafateromat tekintem

Jelenlegi életemre nincs semmilyen kihatással

23/N

Nagyon sok rossz van, de talán a legrosszabb az volt, mikor 6-7 éves koromban meztelenül ültem a wc-n, vártam, hogy anyum megengedje a fürdővizem, mert én nem nyúlhattam a csaphoz, és mikor kiszóltam, hogy anyu, mikor jössz?, akkor felrántotta az ajtót, berontott és elkezdett üvöltözni velem, fröcsögő szájjal, hogy ő most ért haza a munkából és mi az, hogy nem körülötte forog a világ?

Ez volt a lényege.

Nekem is anyám iszik. A legrosszabb az volt, amikor éppen úgy kezdett el nekem ordibálni, hogy a nagy kés néla volt. A végén már azzal fenyegetett. Gondoltam, hogy nem akar megölni, de alig állt a lábán, és ha megbotlik vagy bármi, akkor nekem lőttek.

Attól a perctől kezdve csakis egy dolog foglalkoztatott: hogy minél előbb elkerüljek onnan. 15 évesen költöztem el :)

hát szinte minden éjjel részeg, ordít hajnali 4ig (nem túlzok), nagyon csúnyákat..

volt, hogy megvert, de az még a kisebb baj, de mikor anyát is... teljesen ok nélkül persze

és biztos vagyok benne, hogy anyának miatta van ennyi betegsége... rák, mélyvénás+felszíni vénás trombózis, fekélyek stb... de a gyógyszerek drágák, szóval elválni nem tudunk... ördögi kör... Legrosszabb mikor anyát bántja, meg hogy anya 4:30kor kel és nem hagy minket aludni, és ugye ő beteg :'(

15L