Akik alkoholista apa mellett nőttetek fel, mi a legrosszabb emléketek?

Nekem az, hogy mikor utoljára élve láttam, részeg volt.

Engem nem vert szerencsére, de számítani nem lehetett rá semmiben, ígérgetett, tönkretett mindenkit, és semmi sem érdekelte.

Embertelenül hangzik, de valahol talán jobb, hogy meghalt.

Nem volt alkoholista, de meglehetősen szerette az italt...

ha pl nem tudtam megoldani egy feladatot, ami ház volt, volt, hogy beleverte a fejem a falba, asztalba. Szavakkal... hát...a "Te még k.rvának se lennél jó, túl ronda vagy ahhoz is" kijelentése örökké megmarad bennem, azt hiszem. :/ Meg amikor berugva kitagadott a családból...és persze, nem emlékszik rá. Annyi alkohol után, nem csodálom...

18L

Nahát! Olvasgattam a válaszokat, nem is terveztem, hogy írok de most mégis.

Az én apám amikor itthon van és minden hétvégén iszik, ilyenkor vagy megver minket vagy ordítozik vagy néha a saját mocskában fetreng. Általában sajnos agresszív.

Lány vagyok és engem is mindig le szokott b.zizni!!!! Illetve nekem is azt mondja, hogy belőlem cigány.krva lesz, hogy majd velük fogok szexuális kapcsolatot létesíteni, hogy ne haljak éhen. Ő persze durvábban fogalmazott...

Engem sokszor köcsögnek is nevez, de ez már mindennapos.

Annyira jó, hogy mások is írták, hogy azt várják, hogy meghaljon. Én is hasonlóan érzek, de eddig azt hittem ez nincs rendben, így nem mertem beszélni róla. De komolyan annyival jobb lenne, ha meghalna. Nem verne meg többé, anyámat sem ütné meg, nem inná el a pénzt, nem tenné tönkre a házat, nem tenne tönkre idegileg, elkezdhetném felépíteni a saját életem stb. Nincs olyan, amiért hiányozna. Sosem törődött velem, semmit nem csinál itthon, egy kedves szava nem volt hozzám még életében sem csak a sok zavarba hozó ocsmányság és a terrorizálás.

Ha férfi lennék már biztos sz.rrá vertem volna.

Nekem egyébként rengeteg rossz emlékem van, volt. De mostanában az a legrosszabb, amikor anyám nemi szervére tesz megjegyzéseket. (Természetesen anyámmal semmi gond nincs, nem is csalja meg meg semmi ezeket csak ő mondja.) De olyan ocsmányságokat képes mondani, hogy rosszul vagyok ha hallom.

A legutóbbi pedig amikor múltkor összeverekedtek és apám a földön fetrengett alsónadrágban és zokniban és anyám fojtogatta (nem volt nagy szám, semmi baja nem lett). Annyira szánalmas volt (apám). Pár nappal később simán tettem a dolgom aztán egyszercsak bevillant, hogy úristen, na kész ennyi. Ez az ember az apám és, hogy egy senki. Akkor fogtam fel ezt az egészet, rendesen sokkolt.

Napokig az a kép járt a fejemben. Aztán most megint iszik, ismét kezdődik minden előlről. Azt kívánom bár meghalt volna vagy bár újra ott feküdne a földön!!!! De sajnos nem...

Engem mindig vert, kiskorom óta. Sokszor késsel, feszítővassal támadt rám és kergetett, a szívem majd ki ugrott. A szavak és a lelki terror már nem is érdekel.

De hogy totál elcseszett lettem miatta és most hétvégén is ez a "buli" várható az biztos...

21/l.

Utolsó: Én sem értem... Már egyetlen rövid beszélgetés alkalmával is meg tudom állapítani valakiről, hogy ő képes lenne-e megütni. (De lehet, hogy ez csak annak köszönhető, hogy az apám vert, nem tudom.)

Másokról nem tudok nyilatkozni, de az én anyámat és a testvéreit meg a mamámat az apjuk késsel kergette otthon esténként, így ő örült, hogy megszabadul onnan, azért is ment hozzá apámhoz. (Nekem sem szimpatikus döntés, de különbözőek vagyunk, én pl. nem tudnék ilyet csinálni, de sokan ezt teszik és valamilyen szinten érthető is, hogy miért.)

Illetve akkor még apám nem ivott és "jó partinak" tűnt.

Sokáig azt gondoltam, hogy anyám megérdemli, amit kapott. Gyorsan el akart kerülni otthonról, de úgy, hogy valaki máshoz tudjon menni és bár nem is szerette apámat (vagy csak úgy mondta, nem tudom, lehet nem merte beismerni, hogy szerette, mert mi ilyen érzelmekről nem szoktunk beszélni, vagyis ők sosem tették), mégis hozzáment, mert azt hitte gazdag és majd jó élete lesz. Azóta már megbocsátottam neki valamennyire (anyámnak), mert végül is honnan is kellett volna emberismeretet tanulnia, kis faluban lakott és akkoriban talán még nem is törődtek ilyesmivel, sokan azt sem tudták mi az... Én is olvastam azért könyveket is, nem csak magamtól tudok mindent.

Illetve még most is érzem rajta, hogy azért nem vált el, mert nem tudna egyedül boldogulni. Vagyis tudna, csak nem hiszi el. Ő mindig azt mondja, hogy a pénz miatt és mert nincs hová mennünk, ami részben igaz is, de azért ha belegondolok... Ha nekem lett volna egy gyerekem (akit elvileg szeretek), akit a párom ver, engem nem érdekelt volna semmi, ha mást nem, pár hónapig egy munkatársnál, barátnőnél laktam volna, vagy távoli rokonnál. Égés és valahol egy pici pofátlanság is lett volna kikönyörögni, de csak az érdekelt volna, hogy a gyerekem biztonságban legyen. Felajánlottam volna, hogy segítek a ház körüli munkákban, amikor nem dolgozom vagy ilyesmi, biztos nem dobták volna ki őt... Már 15 éve is nagy problémák voltak, akkoriban folyton sírtam, hogy menjünk el apukámtól, de ő még most sem vált el. Pedig pár napja is olyan veszekedés volt egyik este, hogy az nem igaz...

Szóval szerintem azok a nők, akik ezt eltűrik gyengének hiszik magukat, menedéket keresnek, menekülnek, ezért sokszor sajnos rossz döntéseket hoznak. Nem tudom, hogy olyan is csinál-e ilyesmit, aki jó, szerető családban nőtt fel (talán ők pont azért tehetik meg, mert nincs tapasztalatuk ilyen férfiakkal és nem ismerek fel, aztán pedig nem akarnak válni, mert egy házasság számukra szent, hiszen a szüleik sem váltak el, és kötelességüknek érzik összetartani a családot és azt hiszik nekik kell dolgozni a probléma megoldásán).

Elég nehéz ezt megérteni, mert én már akkor lépek, amikor egy hevesebb vita alakul ki (amikor már majdnem megüt az illető), ha elcsattanna egy pofon is akkor aztán biztos ott lenne vége a kapcsolatnak. De nem is jövök össze olyannal, akin érzem, hogy veszélye lehetne rám vagy képes lenne bántani.

Érdekes, hogy elvileg anyám is érezhetett volna így, hiszen őt is verte az apja. Ebből is látszik, hogy különbözőek vagyunk, nem tudom mi lehet az a kis dolog, ami miatt mi is más irányba indultunk el.