Akik alkoholista apa mellett nőttetek fel, mi a legrosszabb emléketek?

Most is alkoholista ,,apám" van, bár én legszívesebben letagadnám.

A legrosszabb talán az volt, mikor 7-8 évesen az öcsémmel és 2 barátommal fürödtünk a medencénkben. Ő részegen hazajött, üvöltözött velünk, aztán mikor sírva mondtam hogy miért nem hagy már békén, akkor fogta és belenyomta a fejem a vízbe, és ott tartotta 3-4 másodpercig, majd röhögve otthagyott...

Azóta is félek a víztől, előtte is féltem, akkor kezdtem megbarátkozni vele. Úszni sem tudok...

Szavakkal már óvodás korom óta terrorizál minket, nem dolgozik, egész nap csak alszik. Anyukám egyedül tart el 3 embert, teljesen kikészíti őt is. Mindent megszól amit csinálok, undorodom tőle.

Volt pár eset, mikor verekedett anyukámmal. Én szedtem le anyukámról, akkor engem is megütött.

Talán volt még pár verekedéses eset, de többre nem emlékszem. Gyáva ember, nincs mersze megverni minket...

Viszont lelkileg 13 évesen teljesen romokban voltam. Ez 1 éve volt. Utálok mellette akár pár másodpercet is eltölteni, kerülöm amikor lehet, ha itthon vagyok akkor szinte csak a szobámban. Nemrég azután hogy belekötött abba miért rakom le először a táskám bentre és aztán veszem le a kabátomat/cipőmet az előszobában, és ebből veszekedés lett, teljesen rosszul lettem... Szédültem, zsongott a fejem, az árok mellett 2 osztálytársam kapott el akik éppen kihívtak... Nagyon kikészített, és most is folyamatosan cseszeget...

Utálom. A legszebb nap biztosan az lesz az életemben, mikor végre megdöglik...

14/F.

Nekem az exem ivott. (17 évesen ismertem meg.) Általában hajnalig hallgathattam az értelmetlen beszédét arról, hogy nem szeret és takarodjak, egy rakás szar vagyok - másnap reggel meg jött a nagy bocsánatkérés -, a másik az volt, hogy szex. De úgy, hogy 2 hétig megvolt a nyoma. általában valami konyhai eszközzel vert, sodrófa, fém krumpliszedő,...(szex közben!). Ülni nem tudtam,... vagy úgy sz.patott, hogy hánytam és majdnem megfulladtam - direkt csinálta, aztán meg megfogta a fejem, hogy mostmár elhiszem-e, hogy szeret...

én voltam az idióta, hogy 1 évig vele voltam. De haza sem mehettem, mert ott meg az anyám vert.

AZ ÖSSZES ALKOHOLISTÁNAK, aki egy ujjal is bántani mer akárkit kívánom, hogy belülről patkányok és férgek rágják őket szét.

Ja,lemaradt : 21/L

Albérletbe menekültem, fősulin tanulok, mellette rengeteget dolgozok,h ne kelljen ezt elviselnem.. De anyut meg sajnálom egyedül itthon:(

Egy-két verés vesszővel, anyámmal vonszoltuk a kapu elől be (nagy darab ember), összetörte az ünnepi tányérokat, összetörte az összes porcelándíszt (ilyen porcelénőzike meg hasonló giccsek), a házban itt egy hányás, ott egy hányás, mindenkit az ordításig bosszant, kritizál, durván. Egyszer hullarészegen bekényszerített a trabantba, hogy úgy is hazavisz autóval. Akkor rendesen halálfélelmem volt. A 22. születésnapomon nekem állt, hogy "mit tettél le az aztalra? ki vagy te itt? egy rohad kis senki!", persze a születésnapomat sohasem tudta, hogy mikor van.

Utána meg egyszer eszébe jutott, hogy amikor olyan 10 éves voltam csináltam valami hülyeséget, amitől komoly bajom lehetett volna, és eszébe jutott, hogy "miért nem pofoztalak le akkor?" és (az elmaradás bepótlása végett) lekevert egy sallert. Akkor visszakézből kapott ő is tőlem egy szép nagyot, hogy lerepült a szemüvege. Meglepődött.

A részeg ember irányába nincs tiszteletem.

Igazából nehéz legrosszabbat kiválasztani. De talán az örök bizonytalanság, meg hogy sosem tudtam felnézni az apámra, és mégis függtem tőle anyagilag sokáig.

JÉzusom :-o

nezek nagyon durva történetek... hát én burokban nőttem fel azt hiszem.

Tőlem is néha elvette a pénzt, és egyből ment is inni.

Folyton veszekedett velem a semmiért, és mondta a hülyeségeit...az egész napja szinte abból állt, hogy pia, kaja, alvás. felkelt.. és utána megint csak folytatódott tovább ez a lánc.

az volt a szerencsém, hogy engem nem vert meg... már csak az kellett volna..

De szavakkal viszont nagyon sokszor bántott..

rengeteget sírtam/sírok is miatta. :\

lassan 15 éves vagyok, és lenézem a saját apámat, nem érzek iránta egy csepp tiszteletet sem..

[2.válaszoló voltam.]

Én is mindig azt kívántam, hogy haljon már meg, annyira megkeserítette az életünket.

Elválni nem akart természetesen, még úgy sem, hogy anyám állta volna az albérletet, kifizette volna, hogy menjen el.

Pokollá tette az életünket a folyamatos balhékkal, ordibálás, tört, zúzott, kiskoromban rettegtem tőle, nem értettem mi baja, nagyobb koromban gyűlöltem teljes szívemből.

Egy- egy átbalhézott éjszaka után természetesen semmire nem emlékezett, másnap úgy csinált, mintha mi sem történt volna.

Én is gyűlöltem a tudatot, hogy ott van a közelemben, és minden nap könyörögtem, hogy dögöljön már meg.

Anyámat sajnálom a legjobban, hogy egy ilyen féreg miatt elb@szta az életét.

Igen.. borzalmas egy dolog az, hogy ha vmely szülönek a kocsma az élete.. nálunk apu havi 70-80ezret visz a kocsmába,ami sztem sok. Abbol sok minden lehetne fejlödni.. Ha egy uj butor vagy vmi házalakítás,vagy uj kocsi van,egyböl a hiszti,h minek kellett ez..

Persze ha elfogy a pénz,anyu az menjen vegyen fel hitelt mert neki kocsmára kell.. Én apám 400ezret vett fel ezért.. törleszti,és most meg az a baj,h vonnak le töle havonta ezért..egyszerüen hihetetlen.. h lehet vkinek ilyen gondolkodása,mikor egy normális család lennénk..