Aki leélt egy életet alkoholista mellett mesélne?
Nekem az apám volt kőkemény alkoholista,a legrosszabb fajtából. Borzalmas agresszív volt,nem egyszer a kés is előkerült azzal fenyegette anyámat. Sokszor összeverekedtek,a szemünk láttára akart szexelni. Tőrt,rombolt. Gyerekként mindennap rettegtem,hogy jön haza. De 7napból 6xrészeg volt,négykézláb jött fel a lépcsőn és sokszor össze is hugyozta magát. Anyám éjjel küldött hogy szóljak nagymamámnak(apám anyja)hogy állítsa le a fiát. Nem messze lakik tőlünk.
Engem és a testvéreimet(2 öcsém van)fizikailag nem bántott,de anyámmal verekedett. A lelki fájdalom viszont nagyon nagy volt. Apám helyett vert anyám,mert tiszta idegroncs lett. Én sajnos leírni is szégyellem,13éves koromig ágyba vizeltem,és sajnos elég idegbajos vagyok A nagyobbik öcsém mai napig dadog,pedig már 28 éves és elég labilis. A kisebbiknek rendőrségi ügyei,és felfüggesztettje van. Ő 23éves. Anyámat is sokáig gyűlöltem mert nem hagyta ott. De 3gyerekkel nem tudott hová menni. 2hónapig nagyanyámhoz(anyám anyja) költöztünk,de apám minden nap jött utánunk,és nem is fértünk el. Így visszamentünk. Gyerekként sokszor azt akartam hogy vigyenek intézetbe.
Most 32éves nő vagyok,és van saját családom,egy gyönyörű kislányom. Szerencsére a párom a sört sem szereti. Apám 7éve halott. 52évesen hosszas vegetálás után rákban halt meg. A mértéktelen ivásnak,és a rengeteg ciginek(napi 3doboz) meglett az eredménye. Gégerák,nyelvrák,szájüregi rák,a nyelvét ki kellett vágni. Rengeteg áttéte volt. Több mint 1évig szondán evett,beszélni nem tudott. Csontsoványra lefogyott.
A valósághoz hozzátartozik hogy halála előtt kb 8évvel magától állt le a piáról,de csak azért mert akkor megmondták hogy iszik vagy meghal. Komoly gondok voltak a májával,és a hasnyálmirigyével. Szóval 8évig nem ivott,de mind hiába,elérte a sorsa. Bennem mai napig kavarognak az érzések. Gyűlölet és megbocsájtás. Mikor eszembe jut,és látom magam előtt halálos betegen,csont soványan,fáj a szívem! Az idő szépít a múlton,de feledni nem tudok!
23:19-es, hátborzongató volt olvasni! (első hozzászóló vagyok amúgy). Nálunk is kb. ez volt, csak nálunk nem volt fizikai bántalmazás, se anyámat se minket nem bántott, de a lelki része sokkal rosszabb volt. Amiket és ahogyan mondott ránk(nekünk), na ezeket se lehet elfelejteni. Nekem egy öcsém van, már családunk van mindkettőnknek. Rajta nem látom, h nyomot hagyott volna (bár nem látni, érezni kell inkább), max.annyi, hogy nem egy vidám "motoros", hanem egy elég komoly pasas lett belőle (30 éves koráig botrányból botrányba bukdácsolt).
Nekem az idegeim mentek tropára, és még most se hevertem ki egészen, pedig szerencsétlen apám már lassan 15 éve nincs velünk :( Ez egy életre nyomot tud hagyni sajnos. De én már csak a szép dolgokra emlékszem, ha apámra terelődik a szó. Csak most így, ismeretlenül, jól esett nekem is kibeszélni magamból. :)
Kérdező, nálatok is ez van? :(
Huszonéves vagyok, egy kiskorú húgom és öcsém van. Mióta az eszem tudom iszik apám, mondjuk voltak kisebb-nagyobb szünetei. Az első emlékem is az, hogy szürkületben mentem ki az utcára keresni őt, s a patakban találtam meg horkolva.
Neki már rég megmondták, hogy megitta az adagját, de magasról tesz rá. Egy hét masszív ivás után szédül, rosszul van, és mi erre az orvosság? Természetesen a pia. Volt olyan időszak, amikor levegőt sem kapott, ott fuldoklott előttünk, amíg nem jött a mentő.
Fizikai bántalmazásban nem volt részünk, annál inkább a lelki terrorban. Ha mondjuk neki, hogy nem kéne inni annyit, vagy bármit ehhez köthetően elkezd fenyegetőzni azzal, hogy egy szavunkba kerül s nem lesz apánk. Csak hozzunk egy kötelet. Emellett részegen a szövege kibírhatatlan, rátelepszik a kisöcsémre, és tömi a semmi szövegeivel. Ő még befolyásolható (de már tanítom ellenállni).
És az sem elhanyagolható tényező, hogy a családját cserben hagyja ilyenkor. Kölcsönük van, hatalmas számláik, a határidők már lassan két hónapja átlépve, ő meg elment "dolgozni", de el is itta a pénzt. Egy fillért nem adott haza. Lassan kenyér sincs, ő meg italt vett, nehogy anélkül maradjon hétvégére.
Édesanyám türelmes, de az idegei kivannak. Én nem bírok vele egy szót sem váltani, sőt, a részeg dumáját hallva inkább becsukom az ajtót. A húgom próbál erős lenni, de belül tudom hogy egy életre csalódott... Az öcsém csak most fogja fel mi is a helyzet, sokszor órákat mesélt szomorúan az itthoni esetekről (Iskolai időszakban nem vagyok itthon, csak a nyár idejére járok immár haza egy éve)
Sajnos nekem is csatlakoznom kell hozzátok!:-(
Az én apám is, egy alkoholista. Sokszor emlékszem, hogy már kicsik voltunk, akkor is mindig piás volt, folyton veszekedett anyuval.
Tízenéves voltam, még otthon laktam velük, akkor kezdett jóval többet inni, akkor már minden este részeg volt. Éjjel üvöltözött, nem bírt senki pihenni, fáradtan mentünk suliba az öcsémmel.
Alig vártam, hogy úgy alakuljon az életem, hogy elszabaduljak otthonról....anyu most is vele van.
Nekem már családom van (34 vagyok) nagyon ritkán megyünk hozzájuk, szinte nem is beszélek vele.
Már reggel a piával kezd, nem dolgozik, egész nap iszik és tekereg valahol. Esténként megy az üvöltés, és sajnos veri anyut, aki számomra érthetetlen módon nem lép semmit!?:-( Anyu állandóan ideges, fáradt, és ő is elkezdett inni:-( Nem tudom mi lesz az egésznek a vége, de egy biztos, ha a múltamra gondolok, akkor nagyon elszomorodom, mert nekem nem volt igazi szerető családom:-( Elszomorít, az összes válaszoló hozzászólása, és a tied is kedves kérdező:-((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!