Alapítanátok új családot a gyermeketek mellett, a férjetek halála után?

Én a fiad szemszögéből tudom csak megosztani a tapasztalataim. 8 éves voltam, mikor apukám meghalt. Anyukám egyedül maradt velem, és az akkor már úgyahogy felnőtt testvéreimmel (22, 24 évesek). Nem akart kapcsolatot ugyanilyen okok miatt. Nem keresett senkit, bár kicsi voltam, sok mindent nem érzékeltem belőle, de, ha jött is volna valaki, nem fogadta őt be. Eleinte zavart volna, ha hazahoz egy "pótapát". Aztán 14 éves korom környékén örültem volna neki, ha van mellette valaki. Sőt, azóta is. Itt vagyok 22 éves, anyukám sem fiatal már, de még messze van az öregségtől, és már biztosan egyedül marad. Neki sem jó ez így, és én is nyugodtabban mennék el a 200 km-re lévő egyetemre, ha tudom, hogy nincs itthon teljesen egyedül, magányosan..

Ha nem is lennél annyira boldog egy új férfi mellett, mint a férjeddel voltál, de, ha csak egy picit jól tudnád vele magad érezni, és egy pici boldogság visszacseppenhetne a hétköznapokba, hidd el, a fiad sem tiltakozna ellene.

Nehéz helyzetben vagytok. Először is sajnálom, hogy így kellett elszakadnod a férjedtől, fiatalon.

Szerintem ha már belerázódtál a hétköznapokba, már nem fáj annyira a férjed halála, talán belekezdhetnél egy új kapcsolatba. Ha boldognak érzed magad egy új pár mellett, akkor legalábbis igen. Fontos viszont, hogy a fiad se hanyagold el, hisz nagy szüksége van rád! Ha már Ő is túltette magát ezen a tragédián, talán el tudná fogadni, ha lenne megint párod. Ami biztos, hogy neked sem szabad egyedül megöregedned.

Szia!

Én a helyedben, a Te helyzetedben, ha találnék egy megbízható férfit, aki becsül és szeret, és ez fordítva is így van legalább egy kicsit, akkor megpróbálnék boldog család lenni vele, mert így a gyerekemnek is jobb lenne, hogy lenne valaki az anyja mellett, aki támogatja, segít neki érzelmileg is értem ezt, és a gyereknek is jobb lenne, mert boldog (kis) család venné körül. Szerintem nem kapna kevesebb szeretetet, inkább többet, ha az a férfi felvállalja a gyermeket - nem azt mondom, nem kell a nevére venni, isten őrizz. Ha az a férfi nem apja próbál lenni a gyereknek, hanem egy támasz, hogy így mondjam, akkor érdemes új kapcsolatot kezdeni egy másik emberrel. Egy próbát megérne, mindenképp. Ehhez igaz, egy értelmes partner szükséges, aki megérti ezt a szitut, és nem próbál mondjuk kisajátítani Téged...

Szerintem a gyerek megértené, ha látja, hogy kijöttök az "új apukával", boldogok vagytok, akkor nem önzőzik, hogy nem 3 órát beszélgettél, játszottál, foglalkoztál vele egy nap, hanem csak 2-t.

Őszinte részvétem!

A többiek már mindent elmondtak, én csak azért írok, mert végre látom azt, hogy milyen az igaz szerelem. A sok válás és 5 apától 5 gyerek példája már kezdte elvenni a hitem,de látom még létezik.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: a fiad nagyfiú már, akár így, akár úgy döntesz, neki a helyzet meg fog felelni. Biztos vagyok benne,hogy ha választasz, akkor olyan embert választasz, aki példaértékű, ha pedig nem választasz, úgy boldogod lesztek a fiaddal és minden rendben lesz. Hallgass a saját érzéseidre és gondold végig melyik helyzet tenne boldoggá.

Én 12 voltam, amikor apukám meghalt, így anyuval ketten maradtunk, lehet, ezért is kötődöm hozzá az átlagnál jobban. Soha nm is akartam különköltözni. (egyetlen gyerek vagyok). 19 voltam, amikor kislányom született. Hatalmas szerelem volt. lassan 5 éve, hogy a lányom apukája meghalt, 25 évesen egy balesetben, egy januári napon rendőrök csengettek, bejöttek, és mondták, hogy sajnos rossz hírt kell közölniük. Azt hittem, a föld megnyílik alattam. Ekkor voltam 24 éves. A kislány onnan tudta hogy baj van, hogy hallotta az emeleten, ahogy kiabálok, hogy ez nem lehet igaz. Egyedül intéztem mindent a temetés körül, azt hittem, beledöglök. Aztán telt az idő, de nem lett jobb. Pár év után voltak kapcsolataim, egy vagy kettő, de úgy voltam vele, hogy semmi komoly. Nekem többet senki sem kell komolyan. Persze rossz érzés volt, hogy egyedül vagyok, esténként is, de úgy voltam vele, hogy semmi ilyen nem érdekelt. Aztán új munkahelyre kerültem, volt ott egy kolléga. 1 év után elkezdtünk randizni. A lányomnak nagyon tetszett, nagyon örült neki (8 éves volt). Tavaly volt az esküvőnk, van 1 pici kisfiam is. Lányom apunak hívja (ő kérte), de ezzel együtt az édesapját sem "felejtettük" el. Ugyanúgy beszélgetünk róla, a sírhoz ahogy tudok, megyek, (idén a baba mellett nehezebb volt), holnap is megyünk, koszorú, gyertya.

Arra gondolj, hogy ha lenne egy új kapcsolatod, azt nem azt jelenti, hogy őt elfelejted, túllépsz rajta. Ugyan abban a helyzetben vagyok, mint te, és én sem felejtettem el, nem is fogom. Az életem része. Az, hogy nincs velem, az nem befolyásolja azt, ami volt köztünk. De gondolom, te sem akarsz 10 év múlva egyedül maradni. Ráadásul levennél a fiad válláról 1 terhet, idézőjelesen, persze, hogy azért (is) akarjon veled maradni, hogy ne maradj egyedül. Csinálhatnának férfias programokat is, amiket te ugye nem tudsz. Persze ehhez, szerencse, tolerancia kell minden fél részéről. Sok sikert kívánok!

Házasságot kötnék, ha lenne hozzá alany.

Az anya-fia kapcsolat nem ugyanaz, mint egy feleség-férj kapcsolat.