Férfiak! Mit gondoltok arról, hogy a születendő gyermek, az anyuka nevét viselje?

Szerintem túlzásokba esünk. Nem kell senkinek elnyomni a másikat. Az egyenrangúság, pontosan ettől egyenrangúság. Abban a percben , hogy mi akarunk dominálni, már nem az, hanem felülkerekedés.

Számomra nem azért jó, hogy az apa nevét kapja a gyerekem, mert az Ókorban élek vagy mert nem merek ellentmondani a férjemnek.

Máskor itt kérdésekben sírnak a nők, hogy apa nem vállalja a gyereket,nem veszi a nevére, kitagadja, a kicsit bünteti a rossz házasságuk miatt stb.

Az emberekben valóban az él, hogyha nem az apa nevét kapja a gyerek, elváltak, nincs jelen apa és egyéb kusza gondolatok.

Én nem tenném ki ennek a gyerekem.

És lehet erre mondani, hogy igen, az emberek hibája, de szerintem ez normális emberi reakció.

Nem arról van szó, hogy van-e jogunk? Persze, hogy van. De sok máshoz is van jogunk az életben, mégsem tesszük meg.

Mint írtam, vannak élethelyzetek, mikor is ez számomra is elfogadott, de nem értek vele egyet minden esetben.

És egyáltalán nem attól leszünk nagybetűs NŐK, ha a férjünket leordítjuk, átvesszük az irányítást, zsarnokoskodunk. Ez sokkal inkább visszataszító, mint vonzó.

Nem kell megjátszani magunkat, mindannyiunkban ott bújkál a szeretetéhes kislány, a kedveskedő feleség és anya. Miért akarnánk elnyomni? Ettől vagyunk bájosak, szerethetőek.

Nem kellene összekeverni a dolgokat, a férfinak jól áll, ha férfias. Egy nőnek nem! Szerencsére...

Igen, a válasza nekem is tetszett!

Még arra lennék kiváncsi, hogy azok közül a nők közül, akik szajkózzák a jogokat, hányan vagytok szerelmesek?

Szeretitek a férjeteket? Egyáltalán, férjnél vagytok?

49.

Nekem szól a kérdés?