Akkora kérés, hogy a gyerek viselje az én nevem is? Férfiak, komoly gond?

Mindenki megakadt ezen a kötőjeles néven, hogy milyen nehéz lesz a gyereknek. Egyfelől érthetetlen, hogy miért lenne nehéz, másrészt ha butaság a kötőjeles név, akkor viselje csak az anya nevét.

Ehhez mit szóltok?

Jönnek itt sokkal azzal, hogy micsoda világot élünk, hogy a nők több jogot akarnak. Miért kellene hagynunk, hogy csak a férfinak legyen joga nevet "adni" a feleségének és a gyerekének?

Ebből a szempontból én baromi könnyű helyzetben vagyok, nem akarok férjhez menni sosem, legegyszerűbb módja, hogy már az elején kijelentem annak, akin látom a szándékot, hogy velem akarna frigyre lépni, hogy csak akkor mennék hozzá valakihez, ha elhagyja a nevét és felveszi az enyémet :)

Amilyen önzőek a férfiak, ezen mindig annyira felháborodnak, hogy elég hamar sor kerül a szakításra, amit végül is nem nekem kell kimondani :)

Hihetetlen, hogy mennyire nem egyenrangúak a nők még most sem ebben a kérdésben, de persze mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné.

Kedves Kérdező, szerintem ne engedj a kérdésben, valaki azt tanácsolta itt neked, hogy állj a sarkadra, ebben van valami. Vagy hajlik a párod a kompromisszumra, vagy kereshet egy fejbólintó Juliskát magának.

Nem vagyunk már annyira a férfiakra szorulva, mint ahogyan azt a társadalom még mindig annyira próbálja bebeszélni a nőknek. Szerintem. De ez csak az én véleményem, nekem jó így. Majd ha valaki igazán a társának tart, akár ilyen kérdésekben is, akkor én is engedékenyebb leszek nyilván, de addig biztos nem.

Na, nálunk a női egyenjogúság kimerül abban, hogy a nő is menjen el dolgozni (persze közben nevelje is a gyereket, és lássa el a háztartást, és szolgálja ki a férjét, és nehogy azt kérje, hogy a gyerek nevében nyoma legyen az anyjának is...), miközben a büszke teremtés koronája egy sörrel a kezében a kanapén böfögve nézi a meccset.

Magyarország, én így szeretlek!

"Na, nálunk a női egyenjogúság kimerül abban, hogy a nő is menjen el dolgozni (persze közben nevelje is a gyereket, és lássa el a háztartást, és szolgálja ki a férjét, és nehogy azt kérje, hogy a gyerek nevében nyoma legyen az anyjának is...), miközben a büszke teremtés koronája egy sörrel a kezében a kanapén böfögve nézi a meccset.Magyarország, én így szeretlek!"

Most nem azért de minden hivatalos iratnál az anya neve szinte az első kérdés.

Igen elsö kérdés anyja neve...

De így a nevet nem viszi tovább....

Szerintem semmi gond a kötöjeles névvel.

Nem értem a férjedet!

Az, hogy hivatalos iratokon kérik az anya nevét egyáltalán nem ugyanaz, minthogy mi a tényleges neve a gyereknek. Mondjuk ebből is látszik, hogy mennyivel ésszerűbb lenne a gyerekeknek az anyjuk nevét adni.

Én nem venném fel a férjem nevét sosem, kötőjellel sem és a gyereknek is a kettőnk a nevét akarnám adni. akinek ez elfogadható, csak az lehet a párom.

Ne te engedj a kérdésben Kérdező, én azt javaslom. sok nő nyugszik ebbe bele, de ha nem szeretnéd, nehogy már csak te hozz áldozatot.

Rávenni úgy látszik szép szóval nem tudtad, akkor marad a határozott kiállás azért, amit szeretnéd. Ha a férjed ezt nem érti meg, pláne hogy olyan buta kifogásokat hoz fel, hogy nem szokás, akkor gondolkozzon el azon, hogy keres magának egy engedelmes, alárendelt nőt.

Az a baj, hogy a nők azt hiszik, hogy egyenrangúak és most majd ők nyomják el a férfiakat. Azok a nők, akik pedig képesek keretek közt tartani a felvágásukat és a mindenek felett jobbak vagyunk érzését, már bólogató kutyák és férfinak alárendeltek. Ugyan már.. a párját a Kérdező semmibe veszi, "tucat neve" van. A gyerekük már nem is lesz valaki, ha a férje nevét kapja meg. Mert a Kérdező és sok nő itt, KÜLÖNLEGES a neve miatt. Hűha..

Sokunk nem régimódi és bábú, egyszerűen csak büszkék vagyunk arra, hogy a gyermekünk a férjünk nevét viseli, hogy egy család vagyunk, még akkor is ha a párom neve éppen nem a legkülönlegesebb, és nem törekszünk a felvágásra, nagyzolásra.

Azt se tudják már egyesek mit kezdjenek magukkal jó módjukban.

Vállalom a 0%-ot, mert már kitört belőlem.

Ez egyáltalán nem arról szól, hogy egy nő egyedül nem állja meg a helyét, mert karrierista nő vagyok.

De ezek a mondvacsinált dolgok és hogy ezért váljunk el, mert ez elnyomás, nevetséges. Más kérdésekben meg sírnak, hogy az apa nem foglalkozik a gyerekkel, nem akarja a nevére venni sem, tehát nem tekinti sajátjának.

Kiváncsi lennék az ide írkáló nők közül, hány él családban, hány alkalmazkodik a férjéhez, mert olyan könnyen dobálóznak a nagy szavakkal és annyira énközpontúak, hogy hihetetlen. Egy kapcsolatban mindkét fél súrlódik a másikhoz, anélkül, hogy ezt úgy neveznénk, alárendeltség.

Az alkalmazkodáshoz az is hozzátartozik, hogy MEGHALLGATOM A MÁSIK VÉLEMÉNYÉT. A gyerek, pedig közös, szóval ő is ebbe a kategóriába tartozik.

Szerintem, ha a férj felvette a feleség vezetéknevét, egyszerűbb, ha a gyerek is két vezetéknevet kap.

62-es, az én gyerekem is dupla vezetéknevű, pont azt próbáltuk ezzel kifejezni, hogy egy család vagyunk, apa, anya és gyerek. Érted? Anyja is van annak a gyereknek!

Miért törvényszerű az, hogy a gyereknek csak az apja nevét kell kapnia? Mert ez a szokás? Mert régen is így csinálták? Nos, akkor költözzünk vissza a barlangokba, mert az ősemberek is úgy csinálták... Esetleg másszunk vissza a fára.