Akinek nincs családja, értsd: házastárs és gyerekek, de még testvére sem, az hogyan vészeli át az életet?

23 éves lány vagyok.

Anyám apám nem él. Nagyszüleim közül csak 1 mamám van, ő 84 éves. Testvéreim nincsenek. Unokatesóknak mindnek van családja, én oda nem hiányzom. Mamám sokszor sírdogál hogy mi lesz majd velem ha ő nem lesz. Én elintézem annyival hogy "Jaj mama ne aggódj miattam" de közben meg sokszor szorongok, hogy ha nem lesz párom, gyerekeim, akkor mi lesz velem? Hát passz....

OMG! attól, h valaki egyke, miért ne találhatna szerető párra? alapíthat családot, máris nem lesz egyedül.

egyke vagyok, a párom is. ez még nem is gond, hiszen ott vagyunk egymásnak, és ahogy magunkat ismerem, leszünk is :) de van egy fogadott öcsém, aki hááát... inkább a fiúkhoz vonzódik, viszont féltem, h nem talál olyan párt, akivel hosszú távon jól meglesz, mert azok a kapcsolatok sérülékenyebbek, és kisebb is az esély, h jó embert fogjon ki. nagyon mély és közeli a kapcsolatom a fiúval, pár hónapja megérett bennem a gondolat, hogy mindig ott leszek neki, és ha meghal az édesanyja, akkor családtag lesz nálunk, a leendő gyerekünk keresztapja, a párom sógora, és az én kicsi öcsikém, akivel igaz semmilyen vérségi kapcsolatunk nincs, mégis úgy érezzük, mintha együtt nőttünk volna fel, és összetartozunk. felelősséget vállalok érte, mert nagyon jó embernek tartom, és hiszem róla, hogy képes viszonozni a szeretetünket.

a négylábú családtagok sok örömet adnak, de mégsem emberek, akikkel beszélgethetsz... próbáld szorosabbra fűzni a barátságokat, és részt venni az ő életükben. ha barátok gyerekére vigyázol, akkor ők is meghálálják a törődést és a szeretetet, amit adsz nekik.

ja, és eddig több rosszt testvéri kapcsolatot láttam mint jót. nem is bánom, h egyke vagyok, és magam választhatom meg a leendő családtagjaimat.

nem is értem miért kell ezzel az egykéket presszionálni, hogy ők kevesebbet érnek, amiért nincs tesójuk. hát könyörgöm, én tehetek róla? nem bírom amikor egy testvérpár nyomja a nagy önelégültséget, h milyen jó, h mi tesók vagyunk, együtt szarunk-együtt hugyozunk. na, majd megnézem őket a hagyatéki tárgyaláson. ott a többség már nem nyalja-falja egymást ilyen teátrálisan... :P az utolsó teáskannán is vérremenő harcok mennek. közjegyzőnél voltunk, olyanokat mesélt, agyam kettéállt. múltkor meg az egyik ügyfél sírt fél órát, h vele hogy kib...ott a húga.

köszönöm, akkor inkább sose legyen vérszerinti testvérem...

01:48

HÚÚÚÚÚ de igaz!!

Én is "öregségemre lettem egyke".

A nővérem és az öcsém lenyúlta a teljes örökséget.

Teljesen magukból kivetkőztek a hagyatéki tárgyaláson.

(Pedig egész életemben segítettem őket.)

Számomra azóta már nincsenek testvéreim...