Megbántottam? Tényleg ciki?

"Hogy nézzünk ki jól arra az 1-2 alkalomra amíg megfogjuk a pasit, utána meg vissza lehet térni a nemsminkeléshez" – Hát igen, ezt szebben úgy mondjuk, hogy "az első benyomás" :D De hansúlyozom, olyanokról beszélek, akik anélkül is jól érzik magukat a tükörbe nézve, de azért ad egy kis pluszt. Ami attól plusz, hogy nem mindennapos. Mint ahogy nem veszünk föl minden nap elegáns fekete miniruhát lakk-tűsarkúval, csak bizonyos alkalmakra. (Én mondjuk sosem, mert 2 lépést se tudnék benne megettni, ezt úgy általában mondom.) Valaki a sminkkkel van így.

De aki smink nélkül már érezhetően rosszabbul érzi magát a bőrében mint sminkkel, az természetes, hogy minden nap festi magát.

Én is csak úgy megyek ki az utcára (a nyuggerek közé is), ha jól kinézőnek érzem magam, pl. macinaciban, atomzsíros hajjal még a kisboltba se ugrom le (pedig csöndes lakóövezet). Csak nekem ehhez nem kell smink. (Ezt most nem úgy értem, hogy én istennő vagyok, te meg bizonyára ronda, hanem én még nem szoktam így rá, mint sok nő.)

A tesód helyében én nem akarnék veled menni, kislány kikenve, elég bizarr... Én sosem sminkeltem, nem éreztem, hogy kellett volna. 17 évesen így, maszk nélkül szeretett belém a férjem, most 25 vagyok, és még mindig imád, reggel is úgy nézek ki, mint napközben, egyszer sem kapott még szívrohamot, hogy nem ismert volna meg smink nélkül :D

A szavaidból is kitűnik, hogy összetéveszted a komolyságot azzal, hogy kikened magad. Majd idővel rájössz, a nőiesség nem azon múlik, hány kiló rajtad a vakolat.