Mit tegyek, amikor a lányom barátja vendégségbe jön hozzánk, megeszi az étel 70%-át?
A lányom és a barátja pár hónapja vannak együtt, már hazahozta bemutatni, együtt is laknak, az egyetem miatt egy másik városban, de nem túl messze.
Bőségesen szoktam főzni, sütni, úgy hogy mindenki tudjon még repetázni is, plusz mindig marad másnapra is. Ez van a hétvégéken is, amikor jönnek hozzánk. A lányom barátja viszont az összes étel 70%-át megeszi egyszerre, tehát nekünk csak kb. a 30%-a marad, hármunkra (férjem, lányom és rám).
Nem sajnálom én senkitől az ételt, de 2 minimálbérből élünk a férjemmel, és őket minden hétvégén vendégül látjuk, amit szívesen teszünk, de anyagilag ezt már nem bírjuk. A lányomnak nem lehet szólni, mert hisztizik, hogy nem tudjuk őt elfogadni, annyit eszik amennyi jólesik neki.
Az volt a hab a tortán, amikor az ebédnél a lányomtól kérte el a rántott szeletet, ami a lányom tányérján volt, mert ő még éhes volt. A lányomnak alig jutott, a férjemmel 1-1et ettünk. Ekkor járt már a 6. rántott szeletnél, csak fél szemmel néztem oda... ez megy 3 napig, amíg itt van a hétvégén.
Mit lehet ebben az esetben csinálni? mégsem mondhatom nekik, hogy ne gyertek mert nincs pénzem ennivalóra.
Ja, igen, ami még bosszant, hogy a fiú részéről semmilyen támogatást nem kapnak a lányomék, csak tőlünk, már amennyit tudunk nekik adni. Ráadásul a fiú szülei jobban is állnak mint mi, még egy kiló gyümölcsöt sem adnak nekik!
Nagyon el vagyok keseredve.
"Hogy sikerült? Történt valami változás?"
Éjfélkor megkérdezed, hogy délután három óta mi változott, hétköznap, mikor a probléma jellemzően hétvégén jön elő. Komolyan?
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen van. Már nem azt a részét, hogy mennyit eszik, mert az én vőlegényem is tud enni, de nem pofátlan. Én pontosan tudom, hogy nincs az a kaja amit ne bírna megenni, mivel én főzök rá. Simán képes megenni egy egész töltött csirkét körettel egy ültő helyében. Egy kiló májból resztelt májat és sorolhatnám. Viszont ha nálunk vagyunk vendégségben SOHA nem eszik ennyit. Látja hányan vagyunk és inkább megkér engem, hogy szedjek neki. Ő sem akar kellemetlen helyzetbe kerülni, hogy miatta ne jusson másnak. Így egyszerűbb, mert én tudom, hogy nálunk mi az ami belefér és mi az ami nem. Sütit mindig úgy vesz, hogy közben azt nézi öcsémnek marad -e elég (ő még csak 7 éves). Szóval az, hogy máshol mennyit eszik, vagy hogy otthon megszokta, hogy egymaga bevághat egy komplett csirkét nincs összefüggésben azzal, hogy vendégségben ki zabáljuk a vendéglátót a vagyonából. Amúgy szoktunk vinni mindig valamit anyuéknak. Édességet, vagy sört (mert hétvégén anyu férjével söröznek a kerti munka közben és tudom, hogy az sem két forint), felvágottat (mert oké, hogy nem eszik annyi főtt ételt, így szendviccsel pótolja, anyuéknak akkor csak kenyeret kell venni), ezekből ha lehet annyit, hogy maradjon miután elmegyünk.
Szóval szerintem szólj a lányodnak, vagy porciózd ki, mindenkinek annyit a tányérjára amennyit gondolnál, aztán ha még enne, akkor el lehet zarándokolni a boltba szendvics alapanyagért. Gondolom ha nem mennének hozzátok akkor is ennének valamit. Felnőtt emberek, te adsz amennyit tudsz, ha ezen felül egyéb kívánság van oldja meg maga.
hú, köszönöm szépen a tanácsokat, nagyon tanulságosak. Az egyik válaszoló jól írta, így, itt, ebben a formában jó megmondani az őszintét, de élesben már más, és én jobb szeretem elkerülni a konfliktusokat, de ez pont az a helyzet, amikor vagy mi koplalunk és tűrünk a férjemmel, vagy pedig megmondjuk neki őszintén.
Próbálok reagálni: a fiú családja nem hívja őket vendégségbe magukhoz, ahogy kivettem a lányom szavaiból, örül hogy már kirepült az anyuka fia. De ez akkor sem megoldás, hogy miután kirepült, le se ...rom őt. De ez csak az én véleményem.
A fiú mindent szeret, tényleg nincs olyan étel, amit nem enne meg, tehát így nem tudok olyat főzni, amiből kevesebbet enne. Megpróbálok kevesebbet főzni, kiporciózva és olcsóbb ételeket.
Nem egy sportos alkat, észrevettem, hogy mióta együtt vannak a lányommal, mintha hízott volna, bőven 100 kg-on felül van. De ezt nem bántásképp írom, csak gondolom erre vezethető vissza hogy olyan falánk.
A lányom próbál leveseket, főzelékeket készíteni, de szerintem a pénzük többsége a kajára megy el, mert hónap végén mindig hozzám jön a lányom pénzért. De nekünk se marad túl sok... A lányom pedig szerelmes, nem fogja még mondani neki, hogy ne egyél annyit te disznó, bár igaz hogy muszáj vele beszélnem erről majd hétvégén, amikor aktuális lesz.
Köszönöm a válaszokat!
Ecxem volt ilyen,bár én rengetegszer veszekedtem vele hogy nem egészséges annyit zabálni,másnál nem is illik,otthon az utolsó falatot is megette(előlem is),nagyszüleimhez jártunk együtt sokat,ott is pofátlan módon,volt hogy kivettem a kezéből,hogy itt volt elég.
De akkor hisztizett,hogy de éhes.
De orvoshoz nem volt hajlandó elmenni,semmi sport,130 kg,igy a végwe az lett hogy meguntm hogy minden pénzem az ő etetésére megy el,de kimozdulni már nem bir mert telezabálta magát.
Most egy hozzám hasonlóan vékony lánnyal van együtt pár hónapja,kiváncsi leszek meddig birják,mert ez nem normális.
Most nem azért, de megint elrontottad!
A lányoddal nem mersz őszintén beszélni? Nálatok így kentek el mindent, hogy ne legyen botrány?
És mit csinálsz, ha megint lefogy az ürge, majd mit mondasz a lányodnak?
Homokba dugod a fejedet, azt hiszed jó példával jász a lányod előtt? Ő is így homokba fogja dugni a fejét, ha valami gond adódik az éleben?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!