A lányom csak a macskájával foglalkozik. Normális ez?

#2, #24, #28 vagyok. 17 éves, és én is keveset beszélek anyukámmal, mert rengeteget dolgozik. Szeretem őt, ha baj van, hozzá fordulok, meghallgat. Ettől még szükségem van a cicámra, mert soha nem vagyok magányos, mindig itt van nekem. Önző vagyok lehet, de szeret engem, és imádom, hogy bújik hozzám.

Én is szeretek írni, a húgom imád fotózni. Anyukám MINDEN írásomat elolvassa, ÁLLANDÓAN támogat, dicsér, kijavítja, ha esetleg valamit máshogy lát jobbnak. Nem leszól...

A húgom képei gyönyörűek, nagyon ügyes, ügyesen szerkeszt. Vett neki egy jó gépet, mert támogatja, mert tudja, hogy nem kár megvenni neki. Folyamatosan végignézi UGYANAZOKAT a képeket, ha megmutatja neki a húgom, mert mindig, mindig büszkeséggel tölti el.

Hálát adok az égnek, hogy nekem ilyen anyukám van. Nem kapok meg mindent, amit kérek, való igaz, mert az én apukám is elhagyott mindent. De ettől még érzelmileg rengeteget kapok tőle.

"Őszintén mondd meg, te nem látod értelmetlennek a két hobbiját? Sokkal normálisabb dolgokkal is elüthetné az időt. Például barátkozzon!"

Ne haragudj, de nem. A fotózás és az írás arra utal, hogy a nagy átlagnál jóval fejlettebb a kreativitása és az értelmi képességei. Egyik sem különösebben "egyszerű" hobbi. A legtöbb szülő összetenné a kezét, ha a "barátkozós" lánya inkább hanyagolná a társasági életet, és mondjuk a tanulással vagy valami hasonlóan csendes, békés hobbival foglalkozna, mint a fenti kettő, ehelyett Te ledorongolod érte. Sajnálom a lányodat, lehet, hogy tehetséges művész lenne, de korpa közé keveredett.

Ha ennyire zavar a dolog,akkor vettél volna neki inkább halat.

A macskának meg kutyának pont ez a lényege, hogy szereti is az embert nem csak úgy van. Semmi gond nincs azzal amit a lányod csinálj, ne is haragudj de te annak a típusú anyukának tűnsz aki minden ok nélkül beleköt állandójelleggel a lányába, és még aztán csodálkozik hogy a gyerek nem oszt meg vele semmit.

Én is sajnálom a lányt. Lenézed a hobbijait...hibáztatod, mert nincsenek barátai...és még a macska is szúrja a szemedet...Mert nem az a fontos, hogy a lány boldog legyen (mert a macskával az), hanem hogy te mit tartasz normális dolognak.

Szerintem meg nincs semmi rossz szerintem ebben a macska dologban.

Ha meg anyám állandóan kritizálna, én se sokat beszélnék vele. Csodálkozol, hogy letud egy szóval és ennyi?

ha otthon vagy nem foglalkozik veled és nincs mondandója..

TELJESEN IGAZA VAN.

nem is ismered a lányodat. egyáltalán. lenézed a hobbiját és megakarod változtatni. az ilyen gyerekek mennek el otthonról 18 éves koruk után.

Te jó ég... Megbántad, hogy megvetted a lányodnak a macskát? A macskát, aki mára a gyerek legjobb barátja lett? Milyen szívtelen dög vagy te?!

A fotózás és az írás meg mióta rossz hobbi? Szerinted mi lenne az "értelmes hobbi"? A pasizás meg a bagózás?

Amúgy te miért utálod az állatokat? Hogy lehet az állatokat utálni, ezt magyarázd el nekem légyszíves. És miért gondolod, hogy nem normális dolog, ha valaki szereti őket?

Én őszintén csodálkozom, hogy egy ilyen magadfajta borzalmas anyának, hogyan születhetett ilyen normális, felelősségteljes lánya... Biztosan te szülted őt?