A lányom csak a macskájával foglalkozik. Normális ez?

Sok újat nem tudok már hozzáfűzni, elmondták a lényeget a válaszolók.

Csak annyi, hogy kedves kérdező, teljesen az anyámra emlékeztetsz. Én is ilyen zárkózott lányka voltam, csendes, magánakvaló, és az anyám folyton kritizált. Jól tanultam, semmi probléma nem volt velem, és sose volt jó. Én pl. levelezni szerettem nagyon, ezt a csendes, nyugis hobbit is utálta az anyám, mindig cseszegetett, hogy szakítsam meg a kapcsolatot a levelezőpartnereim nagy részével, mert sok időt vesz el. Azt is utálta, hogy naplót írok, meg novellákat. Ha tehette, elolvasta a naplóm, aztán a fejemhez vágta az olvasottakat. Borzalmas volt.

Tisztára rá emlékeztetsz, egy teljesen hidegszívű, irányítani akaró, zsarnokoskodó nőre. Mint az én anyám, te is mindenre féltékeny vagy, amit a lányod szeret.

Ne is haragudj, de kirázott tőled a hideg.

Az ilyen anyák gyerekei fognak majd meglépni otthonról minél előbb, mihelyt lehetőségük nyílik rá.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy próbáld elfogadni a lányod olyannak, amilyen. Semmi gond nincs vele, sőt így leírásod alapján egy helyes, érzékeny, kedves, introvertált lány lehet, akivel én pl. szívesen barátkoznék.

Próbálj meg nyitni felé, és ne kritizáld, csak szeresd, fogadd el. Engem nem fogadott el az anyám, és most, 27 évesen se tudok még felmutatni egy normális párkapcsolatot sem, mert nem hiszem el magamról, hogy szerethető vagyok.

Vigyázni kell ezekkel nagyon, könnyen el lehet ám cseszni a gyerek életét.

27/N

biztos oltás vagy féregtelenítés miatt.

arra csak nem képes,hogy bántsa.

Én megértem a lányod. Nekem ugyan kutyáim vannak, de ők ugyanúgy követnek, mint a lányodat a cicája. Az egyik épp az ölembe hajtja a fejét, a másik a lábamon fekszik(pedig két nagytestű kutyus). Egyszerűen biztonságot adnak az állatok. Olyan szeretet van bennük, amit az emberek soha nem tudnak nyújtani, az ő szeretetük feltétel nélküli. Én is próbálom feléjük ezt a szeretetet közvetíteni.

Szerintem örülj, hogy a lányod felelősséget vállalt egy kis állatért, akivel kölcsönösen egymástól várnak és kapnak biztonságot.

Ééééés 80.válasz!

Köszönjük, hogy velünk tartottak. Egy fontos leckét tanulhattunk: becsüljük meg a szüleinket, mert ha szerencsénk van, nem olyanok mint ez a komplett idióta, aki gyűlöli a saját lányát, amiért az normális.

"Most ment a cicával az állatorvoshoz. Még csak el sem fogadta, hogy elvigyem. Inkább biciklivel viszi.

Egyre jobban távolodik tőlem."

Kérdező, látom oltogatnak itten elegen, én nem akarok beállni közéjük, de már bocs, te tényleg féltékeny vagy a macskára????

Másfelől persze a macska itten csak tünet, valójában 2 másik dologgal kellene leszámolnod, a haszonelvűséggel és az elvárásokkal. Egyszerűen arról szól a történet, hogy amíg egy gyerek kicsi, addig a szüleit szokta másolni, ha már nagyobb, akkor egyre inkább megjelenik a saját egyénisége. A kamaszkor nehézsége a szülő számára, hogy elfogadja és tudomásul vegye, hogy a gyereke egy másik, és adott esetben másmilyen ember. Az extrovertált meg az introvertált személyiség nem rossz vagy jó, hanem ilyen vagy olyan... értékítélet NINCS egyik mellett se.