A lányom csak a macskájával foglalkozik. Normális ez?

nincs köztetek jó kapcsolat,most kitöltöd a macskán. nézz már magadra, eddig senki nem mondta,hogy igazad van, talán benned van a hiba,hogy a lányod nem beszél veled..

ne okoskodj.

Nézd! Egy lányod korabeli tininek, amúgy is rengetegszer van világfájdalma, depis, úgy érzi a világ összes problémája az ő nyakába szakadt és ezt szinte kivétel nélkül mindenki megéli! Az, hogy a férjed elköltözött ezt csak tetézi. Nyilván nem könnyű neki ez sem és az sem, hogy nincsenek igazi barátai, ezért menekül ebbe az egyszem kis cicába. Inkább jó dolog, hogy lett egy "jó barátja", akivel lóghat, akihez beszélhet, akit szerethet és aki viszont szereti, még ha ezt egy olyan ember nem is érti meg, aki nem szereti az állatokat.

Én már 22 vagyok, itthon élek még, van két kutyánk. Az egyik anyut imádja, a másik engem. Ha én vagyok csak itthon, akkor az enyém folyton rajtam lóg, a másik elhever a szoba valamelyik sarkában és kész. Persze én mindkettőt nagyon szeretem, de még is csak az enyém az enyém. Ha felkelek és megyek pisilni, akkor jön velem és megvár az ajtóban, ha inni megyek a konyhába, akkor jön velem és megvárja amíg iszok, esetleg ő is iszik. Ha enni megyek, akkor ül mellettem és néz boci szemekkel hátha neki is jut majd valami. Ha kint söprögetek, akkor jön és mászkál körülöttem, mintha csak segíteni akarna, avagy azt várja mikor végzek már és megyünk játszani. Mellettem van, ha boldog vagyok, ő is örül, fel van dobva, hozza a labdáját, mellettem van ha szomorú vagyok, ilyenkor csak odadugja a fejét, vagy megnyalogatja a kezemet és együtt búslakodunk. Beszélek hozzá, szeretem és ő viszont szeret feltétel nélkül, őszintén engem! Szerintem nincsen ebben semmi rossz!

A lányod tini, valószínű macska nélkül is lerázna egy-két mondattal, jön a dackorszak. Hidd el egyáltalán nem baj, hogy legalább egy macskája van, aki hűséges társa és legjobb barátja!