A férjem kifizette a lányom tetoválását.15 éves. Nagyon dühös vagyok, szerintetek lézerrel lejön?

Akik azt íjrák, sokba kerül az eltüntetés, előbb érdeklődjenek, aztán pofázzanak.

Kérdező! Én elrángatnám eltüntetésre. Egyrészt, hogy lássa, én vagyok a főnök, másrészt, mert 18 éves koráig nem lesz rajta tetoválás, főleg nem feltűnő helyen, később meg majd akkor csináltat, ha lesz rá pénze. De nem zsebpénz, meg ilyenek, ha a suliját, mindenét ő fizeti, akkor majd költhet ilyen hülyeségre.

Jót szoktam mulatni olyankor, amikor 23 éves lányok olyan kommenteket írnak, mintha mindent megélt családanyák lennének, ez inkább kissé szánalmas beütésű, mint tekintélyt parancsoló. De nem offolok. :)

Amúgy kedves kérdező, azért van abban valami, amit a 16 éves lány írt, ne sértődj meg rajta, de a férjed azért elég érdekesen viselkedett veled szemben, a kislány valóban csak kihasználta azt, hogy apuka ilyen engedékeny. Én amúgy csak dacból nem fizetném még az eltávolíttatást is, ha egyébként is megengedted volna neki később, már mindegy, de valami szankciót kigondolnék a helyedben, a férjeddel pedig alaposan elbeszélgetnék.

"Jót szoktam mulatni olyankor, amikor 23 éves lányok olyan kommenteket írnak, mintha mindent megélt családanyák lennének, ez inkább kissé szánalmas beütésű, mint tekintélyt parancsoló"

Mert az nem szánalmas, amikor egy 16éves kislány, aki ott ül anyuci szoknyácskája mellet, fingja nincs az életről és osztja az észt, mi?:) Én különben is fiú vagyok, de ne zavarjon:)

Nézd, én irigylem az előzőt, én egyenesen felrobbanok a tekintélyelvű szövegektől... mert szerintem az internetes kommunikációban AZ A JÓ, hogy mindenki egyenlő jogokkal bír, a 15 éves is, meg az 55 éves is, a segédmunkás is, meg a vezérigazgató is, a 8 elemit végzett is, meg az akadémikus is, nincs hierarchia.

(48/F)

Ja, és a témában alapvetően a férjjel értek egyet, én is azt tettem volna a helyében. Nem azért mert ultraliberális lennék, hanem azért, mert a saját anyámon megtapasztaltam a saját fiatalkoromban, hogy milyen az, amikor a gyereknek az úgymond "jövőjére" mutogatva beáldozzák a jelen-jét. A mai napig nem bocsájtottam meg anyámnak a "majd, ha nagy leszel, majd akkor hálás leszel" mondatokkal kommentált dolgokat... (bár lehet, hogy majd 78 éves koromban belátom:))))

Már ne haragudjatok, de mégis miért kellene apának egyet érteni anyával? Az apja is egy felnőtt ember, neki is lehet önálló véleménye és gondolatai. Azért álljon már meg a menet, nehogy már anyuka dirigáljon csak mindenkinek.

Az meg, hogy te kérdező úgy gondoltad, hogy "megbeszéltétek", lehet, hogy nem is egészen úgy zajlott, amilyen egy megbeszélés valójában.

A szülők tipikus hibája, hogy azt képzelik nekik egységfrontot kell képezni a gyerek ellen és így kell megnyerni a háborút. És nem csak a gyerekre támadnak, hanem a házastársukban is igyekeznek folyton bűntudatot kelteni, ha nem azt gondolják, amit ők, és mindenáron el akarják érni, hogy bármi is a véleménye a másiknak, álljon mellé és tiltson vele együtt. Ez szép példa a gyereknek, hogy ja apád másképp gondolja, de anyád azt mondta neki, hogy azt ne úgy gondolja és akkor apának már nincs is véleménye, vagy hát van, de anya neki se engedi, hogy kinyilvánítsa.

Az a tetoválás a lányod kezén van, a lányod életére van hatással, ha kellemetlensége lesz belőle neki lesz szar, neked nem lesz tőle a fizetésed kevesebb, fogsz ugyanúgy munkát találni, ugyanúgy meg tudod inni a reggeli kávédat, ugyanolyan szép maradt a saját kézfejed, mégis miért akarod ennyire leszedetni a lányodról azon kívül, hogy úgy érzed neked kell meg mondani mi hogy legyen a családban?

Amúgy jó 10 éve egyik barátnőm a lányának a piercinget nem engedte. Mikor rájött, hogy van neki, kivetette vele és eldugta, hogy beforrjon. Mit csinált a gyerek? Bele dugott egy szöget(!) a nem túl régi lyukba és bebuszozott a városba, hogy vegyen magának másikat bele.

És csatlakozok a 48/F-hez. SOHA nem fogom megbocsátani a szüleimnek, hogy miattuk annyi mindenből kimaradtam annak idején, és mindig jött a szöveg, hogy hálás leszek nekik. Na persze, hálás. SOHA nem voltam hálás és szerintem már nem is leszek. Inkább mindig csak arra gondolok, hogy olyan dolgok vesztek el miattuk az életemből, amit már soha nem tudok pótolni, mert azoknak akkoriban lett volna ott idejük, mikor megtiltották/elvették/megakadályozták.