Nektek hogyan esne?
Van két kisgyermekünk (1,5éves és 3,5éves) és a 3. babánkkal vagyok várandós (15.hét)
Nulla segítségem van, se nagyszülők, senki, se ovi.
Párom az elmúlt fél évben este 8 előtt nemigen jött haza, sokszor hétvégén sincs itthon.
Félévente egyszer elmegy 4 napra szerepjátszani.
Most is ott van. 19-re ígérte magát, telefont nem veszi fel.
Nekem olyan rosszul esik ez.
Én soha nem mehetek el, mert egyik kicsi, másik pici, nem hajlandó kettejükre vigyázni.
Most ne azzal gyertek, hogy minek a 3. baba, mert közösen szeretnénk.
Csak arra lennék kíváncsi, hogy nektek is rosszul esne, hogy ilyenkor kivesz szabit, elmegy játszani és nem jön haza időben. Tudom, neki is jár a kikapcsolódás.
De nekem is járna, nem?
De nekem semmi lehetőségem erre.
Most mit tudok tenni?
Hétvégén is elmegy, mindkét napra, reggeltől, késő estig.
Annyira fáradt vagyok.
58-as, ha még itt vagy.
Neked van társad? gyereked?
"( a tisztelet teljes hiányát látom a leirtakban)"
én is ezt látom és tudom, hogy ez nagyon nagy baj.
Ha a házassággal még inkább nyeregben érzi magát,a helyzet garantáltan romlani fog. Többet jár el, otthon végképp nem csinál már semmit.
Te meg megkattansz idővel, mert felnőtt emberként nem létezel már. Gondolom szellemileg a gyerekek nem elégítenek ki és még jó 10-15 évig nem is lesznek egyenrangú partnerek egy eszmecserében.
A gyerekeknek jó lesz, ha egy szomorú, orrát lógató anyát látnak? Ha ezt a családmodellt tanulják el? A fiú tojik majd a leendő párja fejére, a lány meg önkéntes rabszolga lesz. Biztos, hogy a gyerekeid érdekeit is nézed?
Nem tudom, hogy milyen neműek, de ha van köztük lány (vagy a harmadik az lesz), tudnád őszintén kívánni neki, hogy ilyen élete legyen majd felnőttként?
Azért is mondom, mert mind a környezetemben, mind a saját életemben azt látom, hogy tudattalanul folytatják a gyerekek a családmodellt, amiben felnőttek. Nekem szerencsém van, mert szerető családban, megfelelően viselkedő (egymással is, nem csak velem!!!) szülőkkel nőttem fel. De az apróbb hibáikat látom már magamon és a férjemen is. Gyakorlatilag apám másolatához mentem hozzá (személyiség szempontjából, nem külsőleg), de ez csak az esküvő után néhány évvel esett le. Az a rohadt nagy szerencsém van, hogy apám mintaférj és mintaapa volt. De mondom, az apróbb hibái tökéletesen megvannak a férjemben is. Ami néha idegesít apámban, az a férjemben is megvan.
Ahogy bennem is anyám viselkedésmintája.
Nem tudom, mert apukám 6 éves koromban meghalt. Utána pedig anyu választottját nem tekintettem apaként, nem is úgy viselkedett.
Én nem szeretném, ha csonka családba nőnének fel a gyerekeim. Apukájukra szükségük van. Páromnak is nagyon fontos ez.
Neki az anyukája halt meg. Nagyanyja nevelte szinte, mindent megadott neki, semmit nem kellett csinálnia, semmiért nem kellett küzdenie.
Egy kisfiúnk és egy kislányunk van.
Valahogy el kellene érni, hogy tudjuk egymást tisztelni. Mert én sem tisztelem, úgy gondolom. Nemcsak ő nem.
Ez akkora sztereotípia, hogy a gyereknek kell apa is meg anya is, mindegy mi van, mi történik, de nem megyünk szét mert ott a gyerek.
Jó, ne menjetek szét. Maradhatok együtt, biztos jó lesz a gyerekeidnek egy boldogtalan anya és egy nemtörődöm apa mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!