Ti igent mondanátok?

Én voltam ilyen kapcsolatban, csak annyi különbséggel, hogy a srácnak pénze se volt.

Imádott engem, megadta azt ami az egómnak kellett, de mindig ott bújkált bennem a nagy hiányérzet. Hogy nem erről álmodtam 20 éves koromban. Szerencsére irtóztam a gondolattól, hogy gyerekünk legyen. Igazából az együtt töltött 4 év alatt 2 kezemen meg tudnám számolni, hányszor feküdtem le vele és most nem túloztam. Akkor is csak gumiban, szóval így visszagondolva tulajdonképp nem is volt szex. Emberileg nagyon szépen éltünk, legalábbis a családjához képest én lehettem neki a mennyország, mert ahhoz volt szokva, hogy otthon zárnia kell a szobaajtót, mert ellopják a pénzét, stb. De nem volt boldog mellettem és sokáig nem értettem, mi a fene baja van. Hiszen velem ellentétben ő azzal az emberrel élt, akiről mindig is álmodott. Az elejétől fogva tudta, hogy nem szeretem szerelemmel, de azt mondta, nem baj. Az első randinkon már azon gondolkoztam, hogyan szakíthatnék vele, de olyan boldognak láttam, hogy nem tudtam vele megtenni. Nagyon jó hangja volt és remekül zongorázott és miközben szerelmes számokat énekelt nekem, én egy régi fiúra gondoltam. Halálosan untatott, mert mindenben belém kapaszkodott. Teljesen sötét volt pénzügyekben, mindent nekem kellett kézben tartani, azonkívül a hangulatingadozásait is viselnem kellett. Hol depressziós volt, hol szárnyalt a boldogságtól. Egy depressziós korszakában kijött rajta a szülei vére, iszonyatos balhét csapott a munkahelyén, majd itthon is bevert egy ablakot, de úgy, ha fél méterrel arrébb állok, ma nem lenne arcom. Meg is ütött. Akkor fél évre szétmentünk. Rettenetesen megviselt, mert a legjobb barátomat vesztettem el benne örökre. Azzal vígasztaltak, hogy majd megismerkedem valakivel, hiszen helyes lány vagyok. De én akkor már rég nem hittem a szerelemben és sajnos ezután már a barátságban sem. Idáig legalább azzal vígasztaltam magam, ha hiányzott a szerelem, hogy de legalább jó ember a társam. De a végére ez sem maradt meg nekem.

Fél év után érdekből kibékültünk. Neki szar volt otthon, nekem szükségem volt a rezsihez a fizetésére.

Miután összeköltöztünk újra, még egyszer éreztem magam halálos veszélyben mellette, mikor vezetés közben vesztette el a fejét, üvöltött,ész nélkül nyomta a gázt és leverte a visszapillantó tükröt. Ekkoriban a munkahelyét is faképnél hagyta csak úgy. Én ebben az időszakban már nagyon vívódtam, mert megismerkedtem valakivel, akibe elég hamar beleszerettem. Sokáig gondolkoztam, megtehetem-e én ezt az akkori párommal, aztán rájöttem, hogy bolond lennék ha maradnék vele.

Állandó félelemben éltem már régen mellette. Se anyagi se érzelmi biztonságot nem adott, fizikailag meg egyenesen életveszély volt. Hányszor képzeltem el, hogy ha lenne gyerek, ő is úgy rettegne, mint én. És ott volt ez az új fiú: mindenben ellentéte a volt páromnak. Őrületesen vonzott, bár nem volt az a tökéletes szépfiú. Igazi férfias kisugárzása volt és nem valami hisztis feminim pasas volt. Imádtam a kiegyensúlyozottságát. Mérföldekkel volt intelligensebb nálam. Fel tudtam rá nézni. Szegény családból származott, albérletben élt, de a fizetése nagyon jó volt. Ezzel együtt sem a pénze érdekelt, bár azt gondolom, egy nőnek igenis kell ezt is mérlegelnie. Olyan szerelmes lettem belé, mint az ágyú. Az első komoly csók után mindent bevallottam az akkori páromnak, aki akkor rendkívül emberségesen reagált. Azt mondta, nem vagyok rab, hogy kalitkába zárjon. Mikor azzal vígasztaltam, hogy majd ő is talál valakit, azt mondta, kit találhatna ő, hiszen engem szeret. csak fél év múlva költözött el, mert otthon nem volt fűtés és nem volt állása. Nem ment el könnyen, majdnem ki kellett toloncolnom. Nagyon megalázó volt az egész. Hogy neki még így is jó volt nálam, hogy már rég mással voltam. Nagyon nehéz meglátni, mi volt az egészben érdek és mi volt szeretet.

Több, mint 4 év telt el azóta. 2 hete volt az esküvőnk. És még mindig nagyon szerelmes vagyok. Már nem az a kezdeti csodálatos köd. De mégis egész más, mint az az első kapcsolatom, amiben nem volt semmi szenvedély. Ez is tönkremehet, persze. Majdnem tönkre is ment. 2 éve volt egy nagyon komoly krízisünk. De hogy túléltük és hogy elvitt az út az anyakönyvvezetőig, az igenis köszönhető annak a kezdeti őrült szerelemnek, amire ma is visszaemlékezhetünk, és visszaemlékezhetünk bármikor amikor szükség lesz rá, ha majd nehéz lesz újra. Azért is kell ezt átélni, mert az ember utána már nem akarja mindenáron átélni újra meg újra. Elég fárasztó dolog őrülten szerelmesnek lenni. Én is lehettem volna azóta újra szerelmes, mert egy időben a párom eléggé hanyagolt és jött egy új fiú, ráadásul igazi szépfiú...De valahogy nem akartam megosztani ezt az érzést mással. Az engem örökre a páromhoz kötött, akkor is ha megfakult, ha elromlott. Meg aztán illúziót se akar az ember újra meg újra kergetni. Aztán mikor átjutottunk a krízisen, visszatért a szerelem is. Ha nem lett volna az a kezdeti szerelem, ez a szépfiú biztosan be tudott volna férkőzni a kapcsolatomba.

Én ezért tartom a szerelmet fontosnak: olyan mint amit a szülő érezhet a kisgyermeke iránt. Örökre összeköti őket, akkor is majd ha már senki más nem látja a gyerekben azt a bájos kisgyereket, a szülőnek mindig lesz mire visszaemlékezni.

Ti majd mire emlékeztek vissza, ha jön a válság? Mert jönni fog. Nem csak a szerelmi kapcsolatok mennek tönkre.

Utolsó: Attól, hogy nem szerelmesek egymásba, nekik is lehetnek közös emlékeik, amire visszaemlékezhetnek később. A barátaiddal, rokonaiddal is lesznek közös emlékek, érzelmekkel teli emlékek, nem csak a szerelmeddel.

Kérdező: A szerelem-szeretet nagyon bonyolult dolog, sokkal bonyolultabb, mint általában beállítják. Az ókori görögöknek pl. négy különböző szavuk volt a szeretet-szerelem különböző fokozatainak meghatározására. Azok a válaszolók, akik lila fejjel pénzéhesnek tituláltak téged, valószínűleg az Erosz-t értik a szerelem alatt, de pl. a Filiát (a szenvedélymentes szeretetet) is a szerelem egy fajtájának tartották az ókorban, sőt, magasabb rendűnek gondolták a nemi vágyak által vezérelt Erosznál. Ezt csak azért írom, mert nagyon nehéz meghúzni a határt a szerelem-szeretet különböző típusai között, és nem is mindig lehet, ezért csak amiatt, mert hiányzik köztetek a tomboló nemi vágy (mert ált. ez különbözteti meg az ún. szerelmet az ún. szeretettől), értéktelenebbnek hinni a kapcsolatodat értelmetlen dolog. A mai világ Erosznak kedvez, ez van, de egy másik világban esetleg a szeretet-szerelem más típusai lennének az elfogadottabbak egy jó házassághoz. ( [link]

A ti kapcsolatotok korrekt, egyenes, hazugságoktól mentes. Ez pedig csak a párkapcsolatok nagyon kis százalékáról mondható el, függetlenül attól, hogy a szerelem-szeretet fogalompár melyik típusú kombinációja tartja össze őket (egyébként szerintem az ógörög 4 típusnál sokkal több típust is meg lehetne határozni, annyira változatos és sokrétű ez az érzés). Igen, lehet, hogy évek múlva valamelyikőtök találkozik élete nagy szerelmével, akiért mindent dob, de ez a mai fogalmak szerinti szerelmi házasságoknál is benne van a pakliban. Ők sem tudhatják soha, hogy nem jön-e évek múlva egy még nagyobb szerelem. Fontos kérdés viszont, hogy a szexualitás hogy működik köztetek. Ha szexuálisan összeilletek, és ki tudjátok elégíteni egymást, akkor szerintem mondj neki igent. Ha nem illetek össze, vagy mások az igényeitek, nem vonzódtok nemileg egymáshoz egyáltalán, akkor elég rizikós a dolog (kivéve ha mindketten aszexuálisok vagytok) - ez esetben nagyon alaposan átgondolnám ebből a szempontból a kérdést, és csak utána döntenék.

31/n

Kérdés, vágyad-e a házasság egyáltalán, és hogy mi a vágyad benne tartalmilag, vagy úgy általában egy kapcsolatban mi a vágyad.

Ha ez nem passzol ahhoz, akkor megbánod, mert evvel a házassággal kvázi örökre lemondasz az eredeti élettervedről.

Ha mindketten komolyan veszitek a házasságot, akkor IGEN, érdemes megpróbálni.

Én annak idején pár hete ismertem csak a férjemet, épp csak járni kezdtünk, de papírok miatt gyorsan össze kellett házasodnunk. Még semmi szerelem nem volt, de mivel mindketten komolyan vettük a házasságot, belevágtunk.

Tudtuk, hogy vagyunk annyira tisztességesek, hogy egyikőnk sem fog félre lépni, átgázolni a másikon, és megteszünk mindent, hogy ez egy igazi kapcsolat legyen idővel.

4. éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást. Szerelemesek szerintem sose voltunk, az esküvő után szerettünk igazán egymásba. Tiszteljük, becsüljük a másikat.

07:26 vagyok

Még annyit, hogy életem legjobb döntése volt, és soha nem voltam még olyan boldog, mint vele.

És kaptam jócskán hideget-meleget amiért pár heti ismeretség után hozzá menetem.

Mondj igent!

Édesanyám is így volt, nem Édesapám volt a nagy szerelme, de szeretette és amikor beteg lett éveken át ápolta a haláláig. (Apukám még csak nem is volt annyira nagyon gazdag.) Boldogak voltak együtt, szerették egymást. Ha rendes a csávód, jól érzitek magatokat együtt és tisztelitek egymást, mire vársz? Meg logikusan belegondolva, mennyi az esélye annak, hogy "álmaid pasija" egyszer csak felbukkan?