Felnevelnétek egy beteg gyermeket és válnátok?

Valóban 20 éves vagyok, de hidd el eltudom képzelni, hogy megöregszem és sajnos nagyon jól tudom, hogy mi az hogy halál.....

Kire hagynám itt, vannak emberek, akikre nyugodt szívvel hagynám, ha már én nem tudom ápolni. Egyébként a kérdéshez visszatérve, van egy apa is, aki szintén tudná gondját viselni(tapasztalat a párom családjánál)....viszont azt nem értem, hogy miért szeretnéd mindenféleképpen megváltoztatni a véleményem!!!? :)

Én nem az a válaszoló vagyok, aki meg akar győzni, én most jöttem :)

Én nem akarlak meggyőzni, távol álljon tőlem, hogy nem tartok tiszteletben egy véleményt, de azt azért hozzáteszem,hogy itt elsősorban nem magunkra kell gondolni, hanem a gyerekre és esetleg a többi gyerekre.

Jó ennek a gyereknek, ha egész életében ezen a szinten marad? Szóval a saját bűntudatunkat félretéve kell ezt a kérdést megválaszolni.

Kedves 20 éves,

nem tudom, miből szűrted le, hogy szeretném megváltoztatni a véleményed. Amúgy nem szeretném.

Pusztán érdekel, hogy aki így gondolja, az miért reméli, hogy mondjuk 60 év múlva lesz olyan ember, akinek a kezébe teheti a 40 éves súlyosan beteg felnőttkorú gyereke gondozását? Erre most semmi de semmi garancia nincs. És akkor az az ember, akit annyi kínnal (mert egy ilyen súlyos ember felnevelése és gondozása nem tud igazi öröm lenni, hanem teher és kín, ráadásul soha nem engedheted útjára, mint egy egészséges gyereket) felneveltél, halálod után jó esetben idegenek vagy különböző rokonok gondozására szorul, rosszabb esetben, ezek híján, vagy ha a megbízható rokonok utóbb nem bizonyulnak olyan megbízhatónak, akkor az utcára kerül, és úgy hal meg éhen vagy balesetben, mint valami kóbor állat.

Rengeteg betegség van, amivel én is gondolkodás nélkül vállalnám, de amelyik örökre kizárja azt, hogy önálló életre képes legyen, azzal nem.

Vagy ott vannak a súlyosan szívbeteg babák, életben tartják őket, mert technikailag lehetséges, aztán elélnek 10 vagy 15 évig... de hogyan? Gépekre kötve, mozdulatlanul, évi néhány műtéten átesve...

Ezeket a beteg gyerekeket/magzatokat életben tartani... most írjam, hogy hiba? Hogy bűn? Önzés, mert az ember nem tud elbúcsúzni tőle, amikor pedig a természet (a sors, a Jóisten, vagy akit akarunk) egyértelműen állást foglalt.

56%-os!

Látszik, hogy álomvilágban élsz és még csak hasonló anyával sem találkoztál, aki ebben él. Nos, én ismerek ilyen anyát. Eleinte hangoztatta, hogy igen, az ő gyereke és vállalja őt minden áron. Hol tart most, 20 év után? Nos a férje pár év után elhagyta, családot alapított. A nő egy idegroncs, kinéz 60 évesnek, közben alig múlt 40. Mindenütt panaszkodik szegény, mert teljesen magára maradt a gyerekével, örül, ha a boltban meghallgatják 1-2 percig, ebből áll a társasága. Pedig ő is olyan idillien egyszerűen képzelt el mindent 20 éve, mint most te. Ja és azon aggódik, mi is lesz a "gyerekkel", ha meghal.

Írod: tudnád kire bízni. Azt mondod? Tehát teszem azt, ha vannak a beteg gyerekednek egészséges testvérei, vagy egyéb rokonok, azok halálod után átvállalnák? Komolyan azt hiszed? Azok után, hogy mellette nőttek fel és el kellett viselniük, hogy a figyelem mindig a sérült testvérre irányult, és látták, te hogyan rokkansz bele? Megmondom, mit tennének: első dolguk lenne intézetbe dobni. És teljesen érthető lépés lenne tőlük.

Bocsánat, csak már úgy belelendültünk az előző hozzászólóval ...:)

Igen így igaz, a gyereket kell nézni, tudom!

Véleményem ugyanaz...(ezt most nem kimondottan neked szánom, hanem mindenkinek), csak azt nem értem, hogy miért kéne azonos véleményeknek lenni, azért mert a 63 válaszolóból, kb..60 azt írta, hogy elvetetné!!?:)Ellenkező véleményen vagyunk, mégsem kezdtem el felvilágosítást adni, sem az idő múlásáról, sem a létjogosultságról...

Továbbra sem értem, miből szűrted le, hogy bárki meg akar győzni bármiről.

Tudom, hogy hihetetlen, de engem tényleg csak érdekel a véleményed részletesebben, ezért kérdezek rá dolgokra. De úgy látom, reménytelen, hogy kifejtsd az érveidet, szóval mindegy.