Felnevelnétek egy beteg gyermeket és válnátok?

A kérdés elméleti, de van alapja (majd leírom, mi, ha válaszoltatok).

Tételezzük fel, hogy várandósságod első harmadában kiderül, hogy a gyermek, akit vársz, 90%, hogy betegen fog születni. Korábban volt szó a férjeddel erről a kérdésről, miszerint, ha a gyermek magatehetetlen lesz, szellemi fogyatékos, egész életében ápolásra szoruló, akkor nem vállaljátok, és megszakítjátok a terhességet.

De a gyermek szinte csoda, hogy megfogant, évek próbálkozása, első baba, megszeretted, nem akarod megszakítani a terhességet, és ott van a reménykeltő 10%, hogy egészséges lesz. A férjed ez esetben nem akar részt vállalni a család életéből, sok veszekedés után ez lett a konklúzió. Mert ugyan jól keres a pár, de a férj nem akarná arra "pazarolni" az életét, hogy életben tartsanak egy beteg gyermeket, aki egész életében fel sem fogja a szülei áldozatát, hogy mennyi mindenről lemondtak érte.

A nő úgy gondolja, hogy amíg a gyermek reagál a szeretetre, addig nem mondana le róla. Lehet, hogy tanulni nem fog, nem lesz normális élete, de ha a szeretet nyelvén tud, akkor "van létjogosultsága". A férj pedig felesleges áldozatvállalásnak látja, és a válásról beszél. A nő ismerte korábban a férfi álláspontját.

Ti mit tennétek a helyzetben nőként?