Felnevelnétek egy beteg gyermeket és válnátok?
A kérdés elméleti, de van alapja (majd leírom, mi, ha válaszoltatok).
Tételezzük fel, hogy várandósságod első harmadában kiderül, hogy a gyermek, akit vársz, 90%, hogy betegen fog születni. Korábban volt szó a férjeddel erről a kérdésről, miszerint, ha a gyermek magatehetetlen lesz, szellemi fogyatékos, egész életében ápolásra szoruló, akkor nem vállaljátok, és megszakítjátok a terhességet.
De a gyermek szinte csoda, hogy megfogant, évek próbálkozása, első baba, megszeretted, nem akarod megszakítani a terhességet, és ott van a reménykeltő 10%, hogy egészséges lesz. A férjed ez esetben nem akar részt vállalni a család életéből, sok veszekedés után ez lett a konklúzió. Mert ugyan jól keres a pár, de a férj nem akarná arra "pazarolni" az életét, hogy életben tartsanak egy beteg gyermeket, aki egész életében fel sem fogja a szülei áldozatát, hogy mennyi mindenről lemondtak érte.
A nő úgy gondolja, hogy amíg a gyermek reagál a szeretetre, addig nem mondana le róla. Lehet, hogy tanulni nem fog, nem lesz normális élete, de ha a szeretet nyelvén tud, akkor "van létjogosultsága". A férj pedig felesleges áldozatvállalásnak látja, és a válásról beszél. A nő ismerte korábban a férfi álláspontját.
Ti mit tennétek a helyzetben nőként?
Én továbbra is azt mondom, hogy szeretetből nem lehet gyógyszereket, gépeket, speciális élelmiszereket venni annak a szerencsétlen gyereknek.
De milyen jó Isten szeret minket.. majd ő kifizeti nekünk a sok cuccot...
Kedves kerdezo, igy h ennyi valasz erkezett leirnad a kerdesed alapjat??? Mert sokban befolyasolja a valaszt.
Mi az az eredmeny ami nem sikerult, es az orvosok ilyen kilatassal kecsegtetnek?
Mert ha az AFP akkor en varnek. Mikor 3 eve terhes voltam a kislanyommal nekem az AFP nem sikerult jol. Nagyon vart baba, kesei baba. Az orvos nekem annyit mondott h az AFP eredemnye alapjan a riziko h down koros lesz a kislanyom = az eletkoromhoz vetitett arannyal. A genetikai UH jo mereteket mutatott de az orvos magzatvizvetelt javasolt. Targyaltam a sajat magan dokimmal latva az aggodalmamat hisz nem kockazatmentes beavatkozas, javasolt meg egy genetikai UH-t a 20ik heten. A masodik genetikai UH-n is jok voltak a meretei. Igy megnyugodtam, nem vetettem ala magunkat a magzatvizveteles eljarasnak. a szivem alatt ereztem ugy belul semmi gond nincs. A terhessegem problemamentes volt, es egy egeszseges kislanyom szuletett, aki ma mar 2.5 eves mult, es szamol, es felismeri az ABC-t, ket nyelven dumalgat.
Szerintem sok esetben, mikor megtartják a sérült gyermekeket, nagy részben benne van az is, hogy az anya felelősnek érzi magát a gyerek betegsége miatt, és úgy gondolja, azzal teszi jóvá, hogy megszüli. Ami végülis önző, mert a saját lelkiismeretét akarja ezzel kibékíteni.
De ezzel nem szabad játszani, és 90%-os bizonyosságnál én elvetetném. És adoptálnék.
Mi voltunk ilyen helyzetben, a 12. heti vizsgálaton felmerült a gyanú, hogy a kislányunk Down-kóros.
Nos, a Down kóros gyerekek nagyon nag része nem éri meg az első szülinapját, és egészen kicsi gyerekként is sokan meghalnak a veleszületett, Downra jellemző szívbetegségük miatt. És ha mindezt az én gyerekem túlélné, akkor sem élhetne túl sokáig, mert 30-40 évet én nem nevezek soknak.
Szóval egyértlmű volt, hogyha bebizonyosodik a kór, megszülöm a babát.
Szerencsére a következő vizsgálat már jó lett, makk egészségesen született a gyermekünk.
Előző vagyok, rosszul fogalmaztam, szóval ha Downos lett volna a baba, megszülöm a második trimeszterben, tehát
"NEM TARTOM MEG", csak a mi esetünkben már szülés lett volna, nem pedig abortusz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!