Felnevelnétek egy beteg gyermeket és válnátok?

Akkor én is kegyetlen vagyok, mert szintén az abortusszal értenék egyet.

Elsősorban azért mert egy szellemi\testi fogyatékos gyermek felnevelése annyi időt, energiát, odafigyelést igényel, hogy amellett még az esélye is elúszik annak, hogy egyszer majd egy egészséges gyereket is tudjanak vállalni.

Az már csak hab a tortán, hogy a férjjel már jóelőre lefektették a játékszabályokat, amiket a nő akar felrúgni.

Hát, ezért most nagyon-nagyon le leszek pontozva, az biztos (még jó, hogy negatívba nem mehetnek a pontok...), de én nem tartanám meg.

Okok:

1. A jövőben lehet még több gyerekem. Az ő, és az egész családjuk életét is megkeserítené, de legalábbis megnehezítené egy beteg gyerek folyamatos ápolása

2. A vázolt esetben a kapcsolatom is rámenne, egyedül maradnék egy beteg, állandó ápolásra szoruló gyerekkel, ki tudja, el tudnám-e látni, akár anyagilag akár fizikailag bírnám-e (az a gyerek egyszer felnő, de SOSEM fog tudni önálló életet élni)

3. Mi lesz a gyerekkel, ha én már nem leszek?

4. Én sem vagyok kész arra, hogy feladjam az életem valakiért. Ezért tuti újabb lepontozás jön, de én nem vagyok ilyen mártír - le a kalappal az előtt, aki erre képes, de nekem még terveim vannak, rengeteg...

Szóval, összességében: lemondanék a gyerekről, igen, és remélném, hogy együtt maradunk a férjemmel, és lesz még (egészséges) gyerekünk.

Én is a férfinak adok igazat,nem tartanám meg.

De a nő ha megtartja,majd a férfi lesz a szemét,mert otthagyja a beteg gyereket meg a nőt.Pedig a férfi megmondta hogy nem áldozza fel az életét egy magatehetetlen gyerekért,a nő volt olyan h.ülye hogy mégis vállalta.szerencsétlen férfi meg fizethet gyerektartást,szenvedhet a bűntudattól,és még a feleségét is elveszti

Én nem tartanám meg.

"Tud a szeretet nyelvén.."

És szeretetből fogod megvenni a drága gyógyszereit, a kezeléseket, a különleges ételeket, italokat, gépeket esetleg? Mert ha egyedül maradsz (férfi lelép, és egy egyedülálló anyának elég nehéz új párt találnia,

főleg, ha a gyereke még beteg is), nem tudsz majd dolgozni/ annyi pénzt keresni, hogy mindenre jusson. Ezenkívül elveszed magad elől a lehetőséget, hogy egészséges gyereked szülessen vagy akár örökbe fogadhass egyet.

Illetve eltelik jó pár év, valahogy kibekkeltétek az időt.. Te megöregszel, és a gyereked, aki ilyenkor segíthetne rajtad, még mindig pelenkába pisil. Neked és neki is kellene már a segítség. A nyugdíjadból nem tudtok gondozót fizetni, esetleg bekerültök valami szociális otthonba. Te meghalsz, a gyereked pedig kb. semmit nem tudva az őt körülvevő világról "él" tovább, majd meghal, mert egy otthonban nem tudnak úgy foglalkozni vele. (Kivéve a magán otthonokban, de erre meg nincs pénzed...) Két élet ment el, de egyikük sem alkotott semmit. Szerintem nem éri meg egy beteg gyermeket megtartani, majd az életünket áldozni rá. És jöhet a lepontozás és a rágalmazás, hogy szívtelen vagyok.

ha a gyerek tényleg magatehetetlenül élne egész életében, akkor az csak egy szenvedés lenne neki is, és a szülőknek is.

a férjnek van igaza.

Nem, nem tartanám meg. Ellene vagyok az abortusz minden formájának, de ebben az egy esetben mellette döntenék.

Anno kb. 3 évig szinte minden nap egy vonaton utaztam egy nővel. Babakocsiban hordta a ránézésre 8-9év körüli gyermekét, még az ételt is előrágta neki.

A srác csak ordenáré hangokat tudott kiadni, és ha nem tetszett neki valami, azonnali hisztizésbe kezdett.

Szegény nő lepukkant volt, látszott rajta hogy az idegei az utolsókat rúgják, de gondoskodott a gyerekről lelkiismeretesen.

Mindig egyedül láttam őket, se rokonok se barátok.

Sajnos a gyerek valószínű egész életében ilyen lesz, és az anyuka ránézésre kissé idősebb anyukának tűnt.

Mi lesz a gyerekkel ha ő nem lesz, esetleg történik vele valami amiért nem tudja gondozni a gyerekét? Bedugják a lányt/srácot egy otthonba, ahol egész nap üvölt vele egy idegbeteg gondozó.

Szerintem egyik jóérzésű ember sem szeretne ilyet a gyerekének :(