A szülőszobán döbbentem rá, hogy másoknak mennyivel jobb az életük. Mit tegyek az érzés ellen?

lehet hogy ők egyszer el fognak válni, ti meg nem.

soha nem másokat kell nézni!

Kellemetlen, hogy pont most jöttél rá. Eddig nem tűnt fel, hogy a férjed nem figyelmes, nem udvarias stb.

Az anyagi részén egy ideig nem tudsz változtatni. Te vállaltál két gyereket. Az anyagi részével együtt.

A testeden, önképeden is csak te tudsz javítani.

Könnyű azon morgolódni, hogy mások "szerencsések" és nem belegondolni, hogy esetleg tettek érte. Nem vállaltak gyereket, ha nem voltak biztosak a kapcsolatukban, pláne nem kettőt.

De ha már így alakult, akkor magyarázzuk bele, hogy ez úgyis csak a látszat vagy majd egyikük megbetegszik/meghal/megcsalja a másikat.

Az az igazi próbatétel, hogy milyen embert nevelsz a gyerekedből; nem pedig az, hogy mennyi pénzed van.

Az élet, kincsem, nem rózsaszín. A kisgyermekes anyukát a gazdag férj simán megcsalhatja taknyok kis r*bancokkal (ők sosem fáradtak, ők sosem idegesek, hogy miért sír a baba, ők mindig szexre készek, stb.), mert a pénzével felszedi őket nagyon könnyen; a gyerek nevelését sajnos könnyű elrontani, tehát simán lehet a gyerekből egy züllött tróger, ha nem törődnek vele.

A sok barát is bármikor eltűnhet, hiszen az ilyen körökben gyakori az érdekbarátság.

Szóval egy dolog, hogy mit látsz, és más dolog a valóság. Hány meg hány ilyen rózsaszínen induló kapcsolatot ismertem, ami bizony kisiklott!

sokszor a semmiből születnek a valódi nagyságok.

büszkébb az ember egy fiatalra, aki pl ladát vett az éveken át tartó apró, cseprő melóiból, mint fiatalra, aki alá apuka adott egy bmw-t

Tanítottam középiskolában és egyetemen, ezért tapasztalatból állítom, hogy a gazdag családból érkező gyerekekkkel több baj volt, mint a szerényebb pénztárcájúakkal.

Gyakran voltak bunkók a társaikkal, sokat hiányoztak, nem egynek rendőrségi ügye is volt, vagy épp hetente a detoxból került haza.

Szép dolog az idealizmus, csak nem vezet sehova.

szia.

Hozzáállás kérdése,szerintem,amit te magad is tudsz,csak túl fáradt vagy még,hogy lásd..

Én sem kaptam semmit a férjemtől mikor szültem,de őszintén nem is hiányzott.Nekem sem jöttek be a barátaim,de ez sem hiányzott,a gyerekünknek a legolcsóbb tescos rucikat vettük,mert jó minőségűek...Lehet,h neked sem kellettek volna a fent említett dolgok,csak mikor megláttad,érzékeny voltál,és elkezdett zavarni,hogy veled miért nem történik ez...Olyan ez,mint mikor megnézel egy romantikus filmet,és azt hiszed,h a valóság is olyan,csak abból hamarabb kijössz.Nem mondom,hogy az a pár boldogtalan,sőt tuti nagyon jó nekik,de ők is csak büdöset pottyantanak(hogy finom legyek)

Nem biztos,h csak úgy az ölükbe hullott mindaz,amit láttál,nyilván tesznek is érte..

Én is csúnya,kövér és pattanásos voltam szülés után,de elkezdtem odafigyelni,h mit eszek,és futni járni esténként...egyik sem pénzkérdés,most vékonyabb vagyok,mint a terhesség előtt,teszek érte,h nőnek érezzem magam,nem a férjem miatt,magam miatt...(persze,mindehhez csak a gyereknek olyan 8hónapos kora körül jött meg az erőm,addig sajnáltam magam,h de dagadt vagyok,és könnyű annak,aki csinos és vékony)

amúgy a gyereknek semmit nem érnek a szép,drága dolgok,csak neked lenne jó érzés megvenni neki,neki sokkal többet ér a szeretetek...Nem fog emlékezni rá,h gucci ruhát hányt össze,vagy turkálósat...

Szóval,ha irigy is vagy a fenti párra,ne a pénzük miatt légy az,hanem mert pozitív kisugárzásuk volt,ezt viszont te is meg tudod szerezni,csak kicsit oda kell figyelni rá

Aha,ez kisgyereknél igaz is.Egy kamasznál viszont már nem annyira mindegy,hogy Gucci vagy Kinai...Az sem mindegy,hogy be tudsz-e majdan segíteni a lakástermetésben vagy még 30 évesen is veled lesz összezárva a panelban és várja mikor "halsz ki" belőle.(Az ismerőseim közül akinek lakása lett mindenhol volt valamilyen szülői segtíség...)

Amúgy meg ez a gazdag pasi biztos megver,meg megcsal fiatal ribikkel,meg mittomén...Mintha legalábbis a csóró pasik nem csinálnák ugyanezt adott esetben...Ez nem pénz-nem pénz kérdése.Nem attól függ mennyi a pénztárca,hanem milyen az ember,és megkockáztatom ahol kevesebb a pénz sokszor több a vita(neadj'Isten könnyebben néznek kilátástalanságukban a pohár fenekére)feszültebbek idegesebbek,és esetleg egymást hibáztatják a szegénységért(Mert muja mamlasz vagy,mert te csak itthon vakarod a p...-ád a gyerekkel,stb,stb).Nagyobb az esélye a lila köd elmúlta utánn,hogy előbb-utóbb valamelyiknek elege lesz a csóróságból és lelép (ha van lehetősége )egy gazdagabb nővel/pasival.

De ez az általánosítás,hogy a gazdagok mind boldogtalanok a szegények meg szeretetben, boldogságban élnek jó nagy marhaság szerintem!Én marhára nem tudok boldog lenni,ha attól kell rettegnem mikor kapcsolják ki a gázt, vagy mikor raknak az utcára.És ez ma egyáltalán nem olyan vad dolog,normálisan tiszességesen dolgozó embereket is fenyeget.Mi ketten élünk 160e forintból a rezsi, a kaja ,az albérlet,meg a BKV bérletek,az egész pénzt elviszik hó végére egy vasaunk se marad,pedig egyre gyakrabban főzünk paprikáskrumplit...És igen én boldogabb lennék,ha lenne egy saját lakásunk(és nem kéne kb 3 évente költözni a tulajok miatt,akik kiatlálják,hogy bocs mégis eladja,kell a az unokájának aki megnősül,stb,stb),ha lenne egy autó és nem kéne naponta a boltba rohangálni mert 10 kg cuccot nem tudok hazacipleni,ha legalább 1-2 évente el tudnánk menni nyaralni,és havonta mondjuk egy étterembe,fodrászhoz,és ha nem csak bámészkodni járnék a boltokba(de lassan már a közértbe is),hanem néha meg is tudnám venni ami megtetszik/amit megkivánok(mert a közértbe is egyre gyakrabban teszem vissza a polcra a joghurtot,az üdítőt,de lassan már a tojást is).Ha nem kéne azon rettegni,hogy mi lesz,ha tönkremegy a hűtő,ha valami miatt fogpótlást kell csináltatni,soroljam?Szerintem ezeknek a 21.században alapértelmezett dogoknak kellene lenni.Ja persze fogjam be a pofám és örüljek hogy van munkám,és tudok dolgozni.A kérdés már csak,hogy minek?Mert,hogy már nem azért,hogy ÉLJEK az biztos,max csak azért,hogy vegetáljak...