A szülőszobán döbbentem rá, hogy másoknak mennyivel jobb az életük. Mit tegyek az érzés ellen?

Nem értem, miért hiszi azt sok ember, hogy akinek pénze van, az biztos boldogtalan. 18 évesen kimentem külföldre, dolgoztam 4 évig, mikor visszajöttem, sikerült vennem egy szép lakást. Megismertem a férjemet, aki jó családból származik, közösen vettünk egy házat, jól élünk, hamarosan gyermeket szeretnénk. A férjem jóképű, én pedig nem mondom, hogy szép vagyok, mert az beképzeltnek tűnhetne, de igényes vagyok, szeretem a szépet. Tökéletes minden, tiszteljük egymást, félre tudunk tenni és élvezzük az életet. Ha lesz egy babánk, biztos, hogy mindent megadunk neki már az első perctől kezdve.

Viszont rossz belegondolni, hogy ha már gyereket vállalunk és ugyanígy élünk majd, mások találgatni fogják, hogy vajon melyikünk beteg/lépett félre/mennyi hitelünk van.

28/N

Ne haragudjatok, de nem bennem vana rosszindulat, hanem bennetek.

Képzeljétek, én átértékeltem az életemet, miután láttam, mi történt másokkal, hogy az a szép kis család, akit biztosan 10ből 8 irigyelt, szétesett egy tragédia miatt.

Nem örültem neki, de ezt nem is írtam egy szóval sem (mindenki magából indul ki).

Hanem megrendültem, és átgondoltam a saját kis nyavajáim, és rájöttem, hogy még sem olyan sötét a helyzetem, mint ahogyan korábban láttam.

A kérdezőt is arra bíztatom, hogy keresse meg a jót a saját életében, és ne törődjön másokkal.

Kihegyezted a dolgot a pénzre,pedig van egy csomó olyan dolog az életedben,ami nem pénz kérdés.Például figyelmesség.Milyen barátaid vannak,akik rád sem nyitják az ajtót?Nem baj,ha turkálóból vannak a ruháim,de olyan emberrel veszem körül magam,akik életemnek egyik fontos napján legalább annyit mondanak velem örülnek.

Férjed részéről szintén nincs figyelmesség.Ha nincs pénze virágra az út mentén bárhol lehet szedni orgonát,virágot lopni nem bűn.

Babaköszöntő bulit kis pénzből is lehet rendezni.Batyus buli,mindenki süt otthon valamit,eljönnek,beszélgetnek és megnézik a babát.Erről szól,nem a lufikról.

"Borzasztó magányos voltam és azon gondolkodtam, hogy vajon az én lányomnak mikor lesznek olyan dolgai, mint az övének"

Ne azon gonodlkodj,hogy mikor lesz márkás rugdalózója a lányodnak,mert az csak kellék.A környezeteden és magadon gondolkodj el,mert azt nem tudná rendbehozni a pénz.

Sokszor megfogalmazódik bennem ez is, hogy másoknak mennyivel könnyebb / jobb, és milyen igazságtalan az élet.

Nekem az a nagy tanulság, hogy a szüleim (ma már látom, hogy így volt) mindig a körülményeket és másokat hibáztattak azért, mert nekik nehéz és nem repült a sült galamb a szájukba. Ebből egyenesen következik, hogy nekünk se. Viszont volt, hogy jól éltünk, de felelőtlenek voltunk, és most ennek isszuk a levét, immár 2 gyerekkel. Én már csak azért vagyok mérges, leginkább magamra, hogy miért nem voltam kicsit megfontoltabb, kettőnk helyett is, mert akkor most könnyebb lenne. Így meg most törjük a fejünket, de nem adjuk fel. Azok után, hogy pár hete még a válásról beszélgettünk, amikor épp nem ordítoztunk egymással. Úgy érzem, hasonló cipőben járunk most, nem csak a pénz szűke meg az elhízás és a pattanások miatt :). Én akkor éreztem pont így, amikor a párommal csak voltunk egymás mellett abban a kritikus időszakban. De azelőtt és most talán megint megkapok tőle mindent emberileg és társként, na ezt nem cserélném el a legmesésebb gazdagságra sem. Ahogy írta vki, szerintem is inkább az hiányozhat neked, hogy akármilyen körülmények is legyenek, a férjed igazán álljon melletted, és ne csak fizikailag meg kötelességből legyen ott, és ez bizony nem kerül semmibe, csak egy kis figyelmességbe. De lehet az is, hogy magától nem is tudja mire volna most szükséged, próbáld neki valahogy elmondani.

Esetleg ha nagyobb lesz a baba, keresd te is a lehetőségeket, hogy vmi "zsebpénzhez" juss, épp ezen töröm a fejem én is... Nem könnyű, de ebből bizony a saját hajadnál fogva kell kihúznod magad, tapasztalatból mondom! Remélem segítettem egy picit. Irhatsz privit is akár.