Van egyáltalán olyan ember, akit egyáltalán nem hat meg egy kisgyerek vagy kisbaba jelenléte?

Hogy kit mi hat meg, az emberfüggő. A jóságot és a szeretetet nem sugározza egy kisgyerek jobban, mint bárki más. Csak többet képzelünk bele.

A gyerekszeretés nem genetikai kódolt. Az a kódolt, hogy az ember általában védi a kicsit, a törékenyt, a sérültet. Az állat is védi (nem mindig). De ezt felülírja az, ahogyan vele bántak kisgyerekként.

És azt ugye mindenki tudja, hogy a pszichopaták és a tömeggyilkosok is voltak kisgyerekek?

Én nem hatódom meg egy kisgyerektől, csak azért, mert kicsi. Odafigyelek rá, óvom és védem, ha olyan a helyzet, de egyébként nem érdekel.

Igen van. 100ból, ha kettő meghat valamennyire... Utálom a kis hisztis szörnyeket.

19L

Először is, egy állat (kutya, macska, hörcsög, kiscsibe, bármi) sokkal inkább elérzékenyülésre és gyengédségre késztet, mint egy kisbabaa. Nem utálom őket, megnézem őket, ha aranyos rámosolygok és ennyi. A kicsikkel még nincs is bajom, de az ilyen 5-10évesektől rosszul vagyok...

Ja, nincs gyerekem, majd szeretnék.. egyszer.. 20L

#17

én pont fordítva. annak elenére h nem hatnak meg a gyerekek, jobban tisztelem őket mint a felnőtteket, mert még nem váltak szabálykövető robotokká.

ezért nekik átadom szivesen a helyet, de ha valaki felcsináltatja magát, legalább legyen benne anyi h nem busszal jár...mit kezdjünk vele, ha megindul neki a szülés? egy terhes ember nem tömegközlekedésre való. ha meg már mindenképp megy, legalább ne sajnáltassa magát h nehezen egyensúlyozik. nem lett volna kötelező teherbe esni.

az öregek meg legtöbbször b.nkómód követelik a helyet, ezért nekik sem szivesen állok fel.

én azért nem bírom őket mert folyton sipákolnak, hisztiznek.

azt még elviselem ha a rokongyerek kérdésekkel nyaggat, mert türelmes vagyok és válaszolgatok neki.

de a nyávogás, vinnyogás, üvöltve bőgés stb. hanghatások kíméljenek.

azon vagyok kiakadva mikor apu, anyu + gyerek áll a sorban, a gyerek hisztizik hogy ki akarna menni. ki is mehetne apuval, anyu meg tudná venni a gyógyszereket egyedül is. de nem, hagyják hisztizni, üvölteni hogy mindenki agyát fel***. na ez irritál. meg a buszos dolog, hogy pl. mögém ültetik és rúgdossa az ülést. amikor meg hátrafordulok és megkérem hogy ne tegye (mert a szülő nem teszi) akkor elkezd sírni és persze én vagyok az, akit vasvillaszemekkel kinéznek.

na ezért utálom a kölyköket, főleg a babákat. ők szünet nélkül vinnyognak ha ébren vannak.

nekem ne kell az tuti.

engem sem hat meg egy gyerek jelenléte

sőt amikor bébiszitter voltam se hatott meg

de amikor fél év után hazamentem és befejeztem, nos akkor mozdult meg bennem valami, mintha hiányoznának.

tehát az, hogy bármit érezzen az ember bárki iránt idő kell.