Van egyáltalán olyan ember, akit egyáltalán nem hat meg egy kisgyerek vagy kisbaba jelenléte?

Én átadom a helyem kisgyerekeseknek. Nagyobb biztonságban van ha ül, mert nem kapaszkodik, minden más érdekli stb.Könnyebben elesik. Ezen mit nem lehet érteni?

Egyébként arról sem tehet senki, hogy a fiatalból idős lesz, megváltozik az állapota annak is. Na mindegy.

Magam elé szoktam engedni a kisgyerekeseket a pénztárnál is. Sokkal türelmetlenebbek nálam, anyukának is könnyebb. Ja, hogy én ebből nem profitálok? :D

Egyébként én sem állok meg gügyögni, nem tudok a szintjükön velük kommunikálni, de attól még ismerem az illemet és tekintettel vagyok másokra.

:)

Hát én még annyit fűznék hozzá, hogy sok olyan szülő van, aki meg a többi ember nem "hat" meg.

Pl. Múlt hétvégén elmentünk bevásárolni egy nagyáruházba,

és simán keresztbe tolják a babakocsit a sorok között, ott hagyják, vagy esetleg rád tolják, kisgyereknek hagyják, hogy őrjöngve üssön téged egy krva seprűnyéllel, rád sem nézve csak mosolyognak. Persze, ha szólni merek, akkor igazi ősgecci vagyok.

Sátöbbi.

Nem értem ezt az oldalt és a logikáját sem a pontozóknak. Miért kell lepontozni azt, aki a kérdésre válaszolt, tehát leírta a véleményét, csak épp valakinek nem szimpatikus a válasz, mint például ennél a kérdésnél,miszerint aki azt merte írni,hogy nem igazán hatják meg a gyerekek, akkor már jönnek is a gyerekimádók és nyomogatják az egeret a piros kézre.

De hogy válaszoljak én is a kérdésre, engem sem hatnak meg, egyáltalán, főleg a kisbabák, a gyereksírás meg rettentően idegesít. Észrevettem a gyiknek köszönhetően, hogy akik nem igazán kedvelik a gyerekeket és ezt le is merik írni arra mindig nagyon rácsodálkoznak és elhordják mindennek. Miért is? Mert nem felelünk meg a társadalmi normáknak? A legtöbb nő talán fel sem meri ezt vállalni, mert félnek mások reakciójától. Én már leszoktam arról,hogy érdekeljen mások véleménye, adom magam, bevállalom,hogy nem hatódom meg a kisbabákon, hogy ateista vagyok és sorolhatnám. Semmivel sem abnormálisabb ez, mint gyereket szülni a semmire, vagy azért szülni, mert nekem azt tanították, hogy az a nő dolga. Úgyhogy jöhetnek a lepontozások, úgysem az egyetemi disszertációm múlik rajta.

Engem nem hat meg .

Attól meg egyenesen rohamot tudok kapni, amikor produkáltatják a gyereket.

Pl. Mutasd meg a néninek/bácsinak, milyen szépen tudsz táncolni, vagy mutasd meg a csillivilli új szoknyádat, meg ilyenek....

:P

Én sem szeretem a gyerekeket, és rettentően idegesít a sírásuk.

Mostanában meg divatba jöttek ezek a műanyag kismotorok meg biciklik, azzal száguldoznak a járdán és a közértben.

Múltkor is jövök haza szatyrokkal, erre jön szembe egy ilyen motoros gyerek, és nekem kellett szó szerint félreugranom, mert anyuka b@szott rászólni.

A másik meg mikor a tarccsoló kismamák keresztben állnak a babakocsikkal a járdán. És arrébb nem mennének, mert hogy ők gyereket szültek, és akkor mekkora nagy embernek képzelik magukat.

"És arrébb nem mennének, mert hogy ők gyereket szültek, és akkor mekkora nagy embernek képzelik magukat."

likeolom :))