Van egyáltalán olyan ember, akit egyáltalán nem hat meg egy kisgyerek vagy kisbaba jelenléte?

Érdekes, annak ellenére hogy van saját gyerekem, mások gyerekei továbbra sem hatnak meg nagyon, nem tudok velük mit kezdeni. Ha a sajátommal vagyok, akkor mintha kicserélnének, mások gyerekei meg idegesítenek(nem csecsemőkről van szó, inkább 3 évesnél idősebb gyerekekről).

Valószínűleg a saját gyerekem vonyítását jobban viselem.

Engem nem hat meg.

Sőt, kifejezetten csomó lesz a gyomromban, mert tudom, hogy üvölteni fog, vagy anyuka pont a csúcsforgalomban fogja neki megtanítani, hogy kell lelépni a lépcsőn.

Nem érzékenyülök el, ha erre gondolz, és nem kezdek hangos óbégatásba, hogy jajdecuki.

Ismerős gyerekekkel elvagyok, de nem olvadozok, egyszerűen nem "érintenek" meg. :/

Van, én. 31 éves nő vagyok. Nem utálom a gyerekeket, ha egy barátnőm elhozza az övét, elvagyok vele (nem csapok ugyan akkora lelkesedést, mint más dolgoktól, amik jobban érdekelnek), de sajátra nem vágyom, legalábbis a közeljövőben nem. Az óvodás kor alatti gyerekekkel nem tudok mit kezdeni - amikor már nyiladozik az értelme, akkor aranyos, de hogy a csecsemők mennyire nem hatnak meg, azt inkább nem részletrezem, mert kiakadnának itt egyesek.

De én ezt felvállalom, ahelyett, hogy csak megfelelési kényszerből szüljek, és azzal a gyerek életét rontsam el. Azt is tudom, hogy ha később meggondolom magam, már nem biztos, hogy összejön, de emiatt nem fogok akkor szülni, amikor nem vágyom rá.

"Sajnos egyre több 20 év alattit nem hat meg.

Simán fekszik tovább buszon és a villamoson,és nem adja át a helyét,sem kisgyerekesnek,sem terhesnek.Még jobban elterpeszkedik."

Szerintem ez más jellegű dolog, én pl. (az előző 31/N) átadom a helyet ilyen esetben. Az, hogy kulturált-e az ember, neveltetés kérdése - most attól, hogy nem visítok egy gyerek láttán, még nem akarom, hogy az anyukája vele együtt elessen és bajuk essen.

A fiatalok körében divat lett. Ennyi.

MInt ahogy divat, hogy nem akarnak esküvőt mert az minek, meg minek a karácsony, a valentin-nap, a családdal nyaralni is gáz, stb.

Mert az emberekből egyre kezd kiveszni az érzés. Mindenféle érzés, kivéve a "dugni akarooooooooooooook".

Egyébként soha nem értettem, hogy a kisgyereknek miért kell átadnom a helyem. A terhest megértem, extra súly, és emiatt egyensúlyozni sem tud, az öregeket is értem, szegénykék rozzantak, de a kisgyerek tele van energiával, és a testsúlya sem olyan nehéz, hogy ne bírná el.

Ezt úgy mondom, hogy egyéb fóbiáim miatt soha nem ülök le semmilyen járművön.