Mit tegyek? Már megőrülök otthon. (lent)
24 éves vagyok még otthon lakom. Az anyám lassan meg őrit. Mániás depressziós, apámat már kikészítette. Nem csinálnak semmit otthon, nyugdíjasok. De ha én elmegyek otthonról, már mint elköltözöm vagy férjhez megyek anyám biztos összeroppan. Apám meg beadja a válást. Most úgy ahogy nyugi van, de mindennap valamin van patália. Nem tudom,hogy bírom így tovább. munka után rám vár a kupi. A barátomnak is lassan elege van.
De nem merek elköltözni, mert akkor mindennek vége.Hogy fogok így férjhez menni?
válasza:De fura látni, sok válaszból, hogy totálisan nem érzik át, milyen is egy ilyen emberrel együtt élni, és milyen napi küzdelmek vannak. Pont emiatt, egy nem szakember vagy olyan aki nem esett át ilyenen, nem fog tudni segíteni neked szerintem, mert alapvető dolgokat nem lát át.
Szerintem az ember felelős a szüleiért, kivéve ha azok tettek olyasmit ami nem fér bele,nem olyan egyszerű az ilyesmi, hogy kilépek az egészből, mert akinek minimális lelkiismerete van, az ilyet sajnos nem sajnos, nem tud csinálni.
válasza: válasza: válasza: válasza:A 22.57-esnek: A szakemberről annyit, hogy 2 diplomám van az egyik egy pszichológus a másik szociálpedagógus. Tehát nyugodj meg tudom mit beszélek.
Végezetül azzal nem segítesz egy beteg emberen, hogy te is vele ugrasz a szakadékba. Édesanyád keressen egy szakembert és te próbáljál beilleszkedni egészséges ember módjára a társadalomba.
Ha te ezt meg tudod lépni és te magad túl vagy az első lépéseken, sokkal jobban tudsz segíteni édesanyádnak, mivel- te átugrottad a szakadékot, és nem segítségkiáltozás közepette beleestél.
válasza:Anyukám jár "hivatalosan" ideg gondozóba. De őszintén én csak évente egyszer tudok róla,hogy elmegy mert fel akarja íratni a gyógyszerit, mert 2 hónap múlva jelenése van az OOSZI előtt. Szóval ilyen betegség tudata van.
Mint már írtam dolgozom. Két helyen: két diplomával.
Felelősnek érzem magam érte, jó lenne tenni valamit, ohgy ne éljen meg mindent úgy ahogy. Közben meg kegyetlen rosszul érzem magam. Évek óta nem hívtam el egyetlen barátomat sem hozzánk ha találkozni akartunk, mert pl úgy néz ki a lakás.
A bátyámnak szerencséje volt, mert nem helyben járt egyetemre ,mint én a fősulira. Én nem mertem messzebb menni. ( Neki talán az is "segített", hogy anyám nyilvánvalóan nem szereti őt annyira mint engem, különbséget tett mindsig
Anyám "hivatalosan" jár ideg gondozóba. De csak akkor megy el mikor megkapja az OOSZI-hoz a behívót. Akkor ott előadja magát és kap gyógyszereket. Ennyi. Így gondolom a szakember sem tud semmit tenni vele. Hiszen nem kooperál vele.
Mondtam már dolgozom két helyen is. Két diplomám van, tehát nem tanulok.
Bátyámnak szerencséje volt előbb szabadult azzal,hogy ő elmert menni 100 km-rel arrébb egyetemre. Én nem mertem.
Sajnos anyám nyilvánvaló különbséget tesz köztünk: őt nem szereti annyira ,mert fiú, de viszont a tudását az okos fejét állandóan dicsérte. Nekem több szeretet és kevesebb dicséret jutott.
Az unokáival is ezt a különbség tételt akarja megvalósítani. Mióta meg van a második ő lenne a minden , míg az elsőt elhanyagolta. De bátyám megmondta neki, tudja ,hogy így sokkal nehezebb lesz az ő családjának, de vagy egyformán kezeli a két unokát vagy ne menjen. ( Anyósék 120 km-re laknak)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!