Mit tegyek? Már megőrülök otthon. (lent)
24 éves vagyok még otthon lakom. Az anyám lassan meg őrit. Mániás depressziós, apámat már kikészítette. Nem csinálnak semmit otthon, nyugdíjasok. De ha én elmegyek otthonról, már mint elköltözöm vagy férjhez megyek anyám biztos összeroppan. Apám meg beadja a válást. Most úgy ahogy nyugi van, de mindennap valamin van patália. Nem tudom,hogy bírom így tovább. munka után rám vár a kupi. A barátomnak is lassan elege van.
De nem merek elköltözni, mert akkor mindennek vége.Hogy fogok így férjhez menni?
válasza:A gyermek nem felelős a szüleiért.
Neked természet adta jogod leválni róluk, és a magad életét élned. Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítottál nekik.
Egy gyereknek óriási lekiimeretfurdalása tud lenni attól amit leírtál. Ha te mindent megpróbáltál, nem vétesz azzal, ha önállósítva magad mented az életedet, és annyit teszel a továbbiakban a szüleidért, amennyi tényleg kitelik a magad és saját családod károsítása NÉLKÜL.
Ha te lennél anyukád állapotában, elvárnád a gyerekedtől, hogy a saját lelki egészsége árán is győzködjön téged a te javadról?
Felemelhetetlen követ akarsz arrébb tenni. Ne legyenek lekiismeretfurdalásaid.
válasza: válasza:Rivotril, nem mániás depresszióra való csak ha erőszakosan bekattan.
Lítium, Convulex, tehát ilyen fázisprofilaktikumok valók erre a bajra. Rivotrilra csak rászokna, és teljesen bekattanna tőle, azt nem szabad rendszeresen szedni.
válasza:
válasza:Szia! Nagyon jók, a 23 óra utáni hozzászólások. (A többi is persze:-)). Nem lesz vége mindennek, ha elköltözöl! Éppen hogy elkezdődhet a saját életed. Nehéz ilyet mondani, mert én is lelkiismeretes típus vagyok, de a szüleid életéért nem vagy felelős - legalábbis ilyen mértékben nem. Annyit anyukád is megtehetne, hogy rendesen kezelteti magát. Így pokol neked, neki se jó, apukádnak se. Azzal, hogy elköltözöl, miért lenne rosszabb? Ez egy csúnya, zsarolós kör. Szerintem mindenképpen költözz el, esetleg hetente kétszer-háromszor érdeklődj, hogy mi van, egyszer látogasd meg őket, de fogadd el, hogy nem tudod megoldani a helyzetet, hiszen ez szakembereknek is hosszú, kemény munka, és a teljes gyógyulás akkor sem biztos -a pácienstől is függ.
És a helyedben én is elmennék pszichológushoz. Hidd el, megéri.
tegnap 23:33 Szed még valami szorongás gátlót, meg nem tudom, de a rivortil tuti. Mert mindig erre szokott a legtöbbet panaszkodni,hogy ilyen olyan mellékhatásai vannak. Lehet,hogy nem kifejezetten erre a betegségre való. De én bíráljam felül az orvost aki felírta neki?
A másik a legutóbbi nagy kirohanása pont sógornőm ellen volt. Ordítozott vele a saját lakásukban amikor kettesben maradtak a nappaliban. Én a gyerekek mellől a gyerekszobából erre mentem be. Gondolhatod milyen volt. A két kicsi sírt sógornőm meg egészen addig próbált magán uralkodni amíg szó szerint azt ne mondta neki anyám hogy egy k.va! Ezek után nem csodálkozom,hogy a bátyám kidobta a lakásukból.
De ilyen ordítozós rohamai mostanában otthon is elég sokszor vannak. Hol apám,hol én vagyok a célpont ok nélkül főleg, mert mi vagyunk ott. Most már csak attól félek,hogy egyszer a barátomra rohan ki. Pedig ő is mindent megtesz neki ha szerelésről és egyéb segítségről van szó. Múltkor azon károgott,hogy a bátyámék nem engedik a gyerekek közelébe. ( az a fenti eset után volt) Nem csodálkozom, de előtte soha senki nem tiltotta el az unokáitól még sem ment meglátogatni őket soha, csak ha névnap, születésnap volt, vagy bátyám kérte,hogy holnap menni kell. "csak úgy soha"
Sajnos nincs betegség tudata és a nagymamán az ő anyukája is azt sulykolja belé,hogy nem beteg. Csak akkor kezelteti magát vagyis megy orvoshoz mikor tudja,hogy jön a felülvizsgálat 2-3 hónapom belül. Egyébként nem beteg nem szedi a gyógyszerit és nem is jár kezelésre.
Nem tudom mit lehetne vele csinálni. De én így már nem sokáig bírom. Csoda ha inkább két helyen dolgozom és aludni járok haza?
válasza: válasza: válasza:Ha anyukád nem beteg, akkor képes ellátni magát, nem szorul Rád. (Ha Ő maga nem látja be, hogy beteg, miért kellene úgy bánni vele, mintha beteg lenne?)
Ezek szerint Ő egy felelősen gondolkodó, felnőtt ember.
Bánj így vele! És költözz el nyugodtan. Még az is lehet, hogy jót tesz neki. Ha nem tudja tovább másra hárítani a problémáit (pl. apukád is elválik Tőle), akkor is lesz valahogyan. Talán talpra áll. Talán összeroppan. Semmiképp nem a Te bűnöd/problémád. A gyerekek sokszor megpróbálják átvenni a szüleiktől a problémáikat. Szeretetből. Ez nem helyes. Az embernek a szüleitől jót, szeretetet kapnia, azt elfogadnia kell. A saját gyerekei felé kell tovább adnia. A szüleid felnőttek. (Azok voltak már akkor is, amikor születtél, nem?) Tehát ebben a viszonyban Te vagy a kicsi, Ők a nagyok. Nem lenne jó, ha beleavatkoznál még ennél is jobban, mint most. Hagyd meg nekik, ami az Övéké!
válasza:Nagyon egyetértek az előttem szólóval.
Merjél lépni amíg még tudsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!