Hogy mondhatnám el apukámnak, hogy valószínűleg soha nem lesz unokája?

#kérdező

zahh legalább (minden fensőbbségtudata ellenére) legalább felfedezte az iróniát abban amit írtam...

Pedro

Ha vadidegenek sem tudják elfogadni, hogy nem akarsz gyereket, mit vársz az édesapádtól, aki még érintett is?! :(

Én megértem a reménybeli "papát" is, mert látom a saját apámon, hogy mennyire élvezi a nagypapaságot!

DE: az én gyermekem most 5 éves, de már most tudom, hogy nekem nagyon nagy valószínűséggel nem lesz unokám. (Egyfajta "betegség" miatt.) Persze nagyon nehéz ezt elfogadni, de majd megszokom valahogy a gondolatot. Picit majd reménykedem.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: szerintem egyértelműsítsd az édesapádban, hogy biztosan nem lesz unokája! Hogy miért? Mert az én apámon azt láttam, hogy ő más gyerekekkel is nagyon jól elvan, persze első az unoka, amióta megvan, de a szüleid találhatnak maguknak akár "pótunokát" is! Biztos van a közelükben olyan szülő, aki örömmel venné, ha néha vigyáznának a gyerekére, lenne egy pótnagymama meg egy pótnagypapa. Vesd fel nekik! Persze ez más, mert kihal a család, meg minden, de szerintem nem ez számít nekik, hanem az, hogy önfeledten játsszanak egy kisgyerekkel! Egész más szülőnek lenni és más nagyszülőnek - utóbbi sokkal nagyobb élvezet! És ha megmondod, hogy részedről biztosan nem lesz unoka, akkor ezt pótolhatják mással! Ahogy a szülők, akiknek nem lehet gyerekük, tudnak örökbe fogadni gyereket és sajátjukként szeretni, úgy szerintem a nagyszülők is fogadhatnak örökbe unokát. Talán még jót is tesznek egy családdal, ahol nincs a közelben nagyszülő. Vagy elvetélt ötlet?!

Ha valamilyen szektatagok vagytok, vagy ilyesmi, akkor részvétem apádnak.

Biztosan rosszul nevelt, és sajnos ezen már nem tud változtatni.

Ha éhezőket mentetek Afrikában (nem valami hülye csoportban), az más, annak van értelme.

Apád elveszíti a jövőt. Ne mondd el neki, szerintem.

Most nem azért, de ha nekem nem lesz unokám - ennek meg van az esélye, mivel gyereket sem akarok - , kit érdekel?

Amikor gyereket vállalok, vállalom azt is, hogy nem az ÉN álmaimat váltja valóra, hanem a sajátját. Azt csinál, amit akar.

A másik meg, tudom, hogy a pasiknak irtó fontos a vér + név kombó, de akkor is. Nem mindegy? Ha már halott vagyok, tök mindegy, hogy vannak-e leszármazottaim, vagy nem, hisz HALOTT vagyok, ergo nem tudok semmiről, nem fáj semmi.

Ha meg valaki azt akarja, hogy emlékezzenek rá, akkor alkosson maradandót ő maga. Mert az a szomorú valóság, hogy mi itt mind valakinek a leszármazottai vagyunk, akiket nem is ismerünk, akikről nem is tudunk. Gyereket szülni teljesen átlagos dolog, és senki nem marad fenn a gyerekei által. Romantikus feltételezés, de nem így van.

Utolsónak, azaz 45-nek totálisan igaza van, remekül megfogalmazta.

Bár nekem van gyerekem, unokát is szeretnék, de akkor is igazat adok előttem írónak. Ha valaki maradandó akar lenni, az TEGYEN valamit, ne a gyerekétől várja el.

Plusz: attól, hogy a nevet továbbviszik, mi van? Kismillió van pl. Kovácsból is, tehát a név az semmi......a tettek számítanak. Azt meg tegyen mindenki maga.

Én is egyetértek a 45-ös válaszadóval.

Nekem sem lesz gyerekem, mert a kérdezőhöz hasonlóan inkább a munkámat (ami egyben a hobbim is) választom.

Nekem nem is a név továbbvitele lenne a fontos (pedig a miénk igazán különleges családnév, ebből több nincs is, és lényegében velem ér véget), inkább arra szoktam csak gondolni, hogy ha mondjuk megfelelő személyt találnék magam mellé akkor mennyire lenne okos a gyerekünk és milyen tulajdonságokkal rendelkezne stb.

De ez inkább csak egyfajta tudományos kíváncsiság, gyengéd érzéseim nem igazán vannak a dologgal kapcsolatban.

Amit még megemlítenék, hogy nem értem miért ítélnek el sokan és miért zavarja őket, ha nekem nem lesz gyerekem. Őszintén szólva sokan köszönettel tartoznak, ha nem is személy szerint nekem, de a hozzám hasonló tudósoknak, kutatóknak, mert ha mindenki a családalapításra tette volna fel az életét, akkor nem tartanánk itt.

Persze, lehet dolgozni család mellett is, de valahogy mindig azok a legeredményesebbek, akik szinte minden idejüket a munkájukra fordítják.

Arról mondjuk álmodni sem merek, hogy felfedezek valami akkora volumenű dolgot, amit majd rólam neveznek el, de ettől függetlenül még lehetek eredményes és ismertté tehetem a nevem is. Nem félek attól, hogy öreg koromra egyedül maradok, úgy gondolom lesznek emberek akiket érdekelni fogok.