Hogy mondhatnám el apukámnak, hogy valószínűleg soha nem lesz unokája?

Mindig rávágnám, hogy nem lesz, előbb utóbb kénytelen lesz felfogni.

Nem is értem miért veszed ennyire a szívedre. A saját döntésetek, ha ti nem akarjátok senki sem kényszeríthet rá. Nálunk ilyesmiből sosem volt vita, amikor beszélgettem erről anyuval, mindig azt mondta, hogy ez kizárólag az én döntésem, nekik semmi közük hozzá és én ezzel egyet is értek. Mi beleszólása ebbe a szüleidnek? Az ég világon semmi.

Ilyen alapon te is megkérdezhetnéd, miért nincs testvéred, tőle talán lenne unoka.

Abszolút nem értem, miért nem értitek meg őt? Én 23 leszek, szeretnék anya lenni, mert nekem fontos. DE megértem, aki nem így van vele.

Jöttök az érveitekkel, hogy majd még meggondolja magát. Lehet, de szerintem nem. Elég fiatalon már tudta, hogy nem szeretne anya lenni, akkor nem egy hirtelen ötletről van szó.

Bezzeg sok más esetben annyian tudjátok mondani: "Na, ennek is minek kellett gyerek?" Ha aktívan olvassátok ezt a témát, nagyon sok esetről hallani, amikor szülőnek teljesen alkalmatlan emberek vállalnak gyereket, és sokszor épp a gyerek jön ide keseregni.

A kérdező tudja, hogy nem lenne jó anya, mert más céljai vannak, miért nem lehet felfogni? Ő nem akar azért gyereket, mint némelyek: mert úgy érzik, a társadalom elvárja tőlük.

Szerintem sehogy :-( Mi vidékiek vagyunk, 18-20 éves volt osztálytársaim folyamatosan szülték a gyerekeket, én feljöttem Pestre dolgozni. Kb 22 éves korom óta mondogatják, hogy mikor lesz már unoka stb. Anyukámnak mondtam négyszemközt, hogy mivel ők is elváltak és nagyon sokat harcolt apukámmal a gyerektartásért, csak akkor vállalok, ha szükség esetén is el tudom tartani. Apukámnak nem mondtam, nem akartam megbántani meg felhánytorgatni a múltat.

Nem hiszem, hogy valaha elfogadták volna, pedig apukám katona volt, a fél világot bejárta, nagyon felvilágosult, és mégis....

Esetleg anyukád nem tud beszélni apukáddal? Átmentek ebédelni, apukád megkérdezi, te elmondod, anyukád pedig megerősíti?

Társadalmi elvárás miatt pedig ne szülj!!!! Senkinek nem lenne jó, legfőképpen a gyereknek sem!

Szerintem a kérdező nem azokra a kommentekre kíváncsi, hogy jajj, de mi lesz vele öregkorában stb. Miért nem a kérdésre válaszoltok?

Szerintem egyszer, mikor kettesben vagy apukáddal, egyszerűen mondd el neki. Hogy mindig jön ezzel az unoka szövegekkel, de értse meg, hogy sajnos ez a vágya nem fog valóra válni, mert ti másként tervezitek az életeteket. Persze kellőképpen finoman, de határozottan.

Egyébként tiszta hülyeség, hogy az unoka az olyasvalami, ami az embernek JÁR. Nem jár! Ha lesz, az persze jó, de ha nem lesz, akkor sincs joga b*szogatni a szülőnek a gyerekét, hogy mért nem reprodukálódott. Ez nem az ő dolguk, hanem egyes-egyedül az adott (házas)páré!

Sok sikert a vallomásodhoz, kérdező.

27/N

#36

"Egyébként tiszta hülyeség, hogy az unoka az olyasvalami, ami az embernek JÁR. Nem jár!"

Hogy mennyire igazad van! Végülis mi is jár egy szülőnek? A szája, ugye?

"Ha lesz, az persze jó, de ha nem lesz, akkor sincs joga b*szogatni a szülőnek a gyerekét, hogy mért nem reprodukálódott. Ez nem az ő dolguk, hanem egyes-egyedül az adott (házas)páré!"

Nincs joga. A szülőnek sok mindenhez van (volt) joga...

Például joga volt örülni, hogy kegyeskedtél a világra jönni.

Joga volt megetetni ha éhes voltál, kitörölni a seggedet és újra pelenkázni, mikor besz@rtál.

Joga volt ruházni, taníttatni, etetni.

Joga volt puszit adni a sebes térdedre, mikor hasra estél.

Joga volt megragasztani az eltört játékodat, és koronát csinálni neked, mikor királylányt játszottál.

Joga volt örülni az ötöseidnek, és lehordani az egyesért.

Joga volt elviselni a kamaszkori lázadásaidat, és tűrni, hogy a hanyatló társadalom őskövületeinek nézd őket.Joga volt végig izgulni veled az érettségidet (persze ha érettségiztél), meg a diplomádat (ha eljutottál odáig).

Joga volt félteni, ha későn jöttél haza, és azért reszketni, hogy ne essen semmi bajod.

Joga volt izgulni, mikor az első (bevallott) randidra mentél.

Joga volt támogatni, mikor nem jöttél (jöttetek) ki a fizetésnek nevezett első éhbéretekből.

Joga volt elfogadni szíved választottját, még akkor is, ha nem volt szimpatikus neki.

Joga volt gratulálni a választásodhoz.

Joga volt és van nézni az életmódodat, és nem beleszólni, hiszen neked saját életed van.

Joga van elviselni, mikor ezt öntudatosan a fejéhez vágod.

Joga van tudomásul venni, hogy ő már CSAK egy letűnő nemzedék, akinek félre kell állnia a fiatalok elől.

Ennyi jog után igazán érthető, hogy semmi köze ahhoz, hogy lesz-e unokája... Hát mi köze hozzá???

--- --- --- --- --- --- --- --- --- --- ---

Természetesen mindenkinek SAJÁT JOGA eldönteni, hogy akar-e gyereket, vagy nem. Persze, van, akinek a saját életmódja, a megszokott kis kényelme, vagy a karrierje FONTOSABB, illetve olyat is ismerek, aki egyszerűen alkalmatlannak tartja magát arra, hogy szülő legyen.

Sokféle ember van.

De azért azt is meg lehet érteni, ha egy apuka, vagy anyuka SZERETNÉ, hogy gyermeke után unokája is lenne. Nehezen fogadja el, hogy gyermekének az életébe ez nem fér bele, hiszen az övébe belefért...

Hogyan mondhatnád el?

Szerintem sehogyan. Ez nem azon múlik, hogy ÉSSZEL elfogadja-e az ember. Hanem azon, hogy belül, a szívében érez-e még reményt, HISZI-E hogy még lehet unokája.

Nehéz egy emberből a reményt kiirtani. De csak gyürkőzz neki, biztosan fog ez is sikerülni. Végülis - joga lesz ezt is elviselni, nem?

Pedro

Bocs, de TE kevered a dolgokat. Sehol nem írtam , hogy JÁR neki.

Viszont te írtad, hogy "akkor sincs joga b*szogatni a szülőnek a gyerekét," - na ERRE volt válasz az előző szösszenet.

Pedro

Hát b*szogatni tényleg nincs joga. Azt persze nem tudom, hogy a kérdező ezt hogy éli meg, de igen, van olyan, hogy a szülő kifejezetten b*szogató stílusban nyomatja az unokatémát. Tudom, tapasztaltam/tapasztalom. Na, én meg erre mondtam ezt.

Részemről a vita lezárva.