Hogy mondhatnám el apukámnak, hogy valószínűleg soha nem lesz unokája?

Ne mondjátok el neki. Majd ha már 40 évesek lesztek, gyerek meg sehol, talán komolyan veszi. Amúgy én sem akarok gyereket, de nekem van egy húgom, aki meg akar, úgyhogy ajánlom hogy hagyjanak békén ezzel.

Miért vannak azok lepontozva, akik gyermek pártiak ?

Szerintem a apádban egy világ omlana össze, ha megtudja hogy kihal a vére.

Még sehogy ne mondd, mert még változhatsz. Én most 35 vagyok és 30 évesen még én sem akartam. Mostanra viszont megérett bennem, hogy mégis csak kellene. Persze ehhez sok mindennek kellett történnie az 5 év alatt, amire én sem számítottam. Ha mégsem jön össze, vagy később is így gondolod, legfeljebb azt mondod, hogy nem jött össze. kész. Van ilyen. Azért nem okolhat, mert nem fogantál. Az, hogy a te fejedben mi játszódik, kizárólag a saját intim szférád, még a szüleidnek sem vagy köteles beszámolni róla. Még egyszer hangsúlyozom: még változhat a hozzáállásod, épp ezért most ne bántsd meg fölöslegesen édesapádat. Most ha kérdezi, egyelőre mondd azt, hogy ne kérdezze folyton, mert ettől te görcsös leszel és azért nem fog össze jönni. Ilyen is van, minél jobban erőlteti az ember, vagy más erőlteti, annál jobban nem lesz baba. Annyira hülye dolog ez az egész. Én is annyit vívódtam, de hidd el még most is, pedig tudom ,hogy már most vagy soha, mert fiatalabb nem leszek. Nekem is elegem lett abból az évek alatt, hogy folyton valaki kérdezi és annál inkább nem akartam. Néha az ember azt érzi kötelessége gyereket szülni és ez nagyon elriaszt. Bennem akkor változott meg valami, amikor a sógornőm 35 évesen lett állapotos. Ő is pont az a típus volt mindig is aki nem is akarta, de nem is beszélt róla soha. Most meg azt látom ,hogy milyen lazán csinálta végig az egész terhességet és azt az első néhány nehéz hónapot, amikor még folyton a babával kell lenni. Most meg ugyanolyan ember, mint amilyen előtte volt, csak van mellette egy cuki egy éves kislány. Ne görcsölj annyit, nem fog eljönni a világ vége attól, ha lesz utódod, de attól sem, ha nem lesz. Az utóbbi azért szar dolog, mert sosem fogod megtudni, milyen anyának lenni. Én sem tudom, de valahogy úgy érzem, a tiltakozásom ellenére mégis szeretném megtudni. Az embernek nehéz ennyi idősen feladni a vágyait, a hétköznapi megszokott dolgait, de ha jól bele gondolsz, ezt azért tudod irányítani. Kezdettől fogva úgy kell csinálnod, hogy TE diktálsz és hidd el, ugyanúgy élheted az életed.

Nem kell ezt előre megmondani. Ha megint előhuzakodik vele, megmondod, hogy "apu, kérlek, ne nyaggass ezzel, ha eljön az ideje és úgy fogom érezni hogy gyereket akarok, majd jön az unoka"