Hogy mondhatnám el apukámnak, hogy valószínűleg soha nem lesz unokája?

Én nem azt kérdeztem, hogy miért nem akartok gyereket, hanem, hogy milyen célotok van az életben?

Hivatás, vallás, utazás?

Én még fiatal, 17 éves vagyok, de nagyon érdekelne hogy a 30 körüli nők mit értenek az alatt, hogy más céluk van az élettel.

Komolyan kérdem, ha nem is a kérdezőtől, -mert ő már leírta, hogy erről nem akar beszélni- de mástól, aki hasonlóan érez.

Mi mást lehet kezdeni az élettel? Munka? Férjre koncentrálás? Megkeresett pénz és megtakarított idő csak és kizárólag egymásra fordítása?

Bennem MÉG nincsenek anya ösztönök, de úgy gondolom, majd a korral megjön.. :)

Szia!

Hát nálunk a családból senki nem veszi komolyan, amikor azt mondom nekem nem áll szándékomban gyereket vállalni.

Pedig alapvetően komoly ember(nő) vagyok, határozott és következetes.

Én belenyugodtam, hogy egyszerűen nem lehet velük megértetni, ezért már nem érdekel. Ha szóba kerül a téma megmondom, hogy kizárólag a karrieremért és a hobbijaimért tudok lelkesedni, és semmi anyai érzés nincs bennem. És még mielőtt lepontoznátok, őszintén, szerintetek ezek után rosszul döntöttem? Vagy egy ilyen embernek is az anyaság való szerintetek? Csak mert mindig mindenki azt hajtogatja nekem is, hogy de próbáljam meg vagy majd megváltozik még a véleményem. Nem tehetek róla, hogy semmi ilyesmit nem érzek és nem is éreztem soha.

Megölném magam ha mások kedvéért gyereket kellene szülnöm és le kellene mondanom az álmaimról, arról amit szívvel-lélekkel csinálok.

Kérdező, talán beszélj nekik te is az érzéseidről, hogy miért is nem szeretnéd. Nálunk ez vált be a legjobban, amikor elmondtam, hogy én szörnyen szenvednék anyaszerepben. Na persze így is eltelik pár hónap és újra felhozzák a témát, de legalább addig nyugi van.

SZiasztok,

Ti mit főztök holnap?

(ha már elkalandozunk a kérdéstől, én is kérdezhetek szabadon)

Ez nem egy fórum, ahol dumcsizunk, hanem KÉRDÉS-VÁLASZ, tudtommal. Aki beszélgetni akar nem értem miért nem a barátaival teszi vagy valami chat oldalon?

Én is le lettem pontozva pedig annyit írtam hogy nem kell ezt kimondta apukádnak, hanem ha nyaggat, közlöd, hogy apu ne nyaggass, majd szólok ha jön. Ennyi.

Ha a hivatásodban teljesen ki tudsz teljesedni, ha egyáltalán nem hiányzik a saját gyermek, ha nem érzel sóvárgást, amikor rátekintesz egy kisbabára, vagy egy kisgyermekes családra, akkor állj oda őszintén édesapád elé és ezt mondd el neki.

Egyébkét pedig embert tervez, Isten végez, ezt enélkül írom, hogy vallásos lennék.

Nem kell nagyon mondogatni, majd lassan beletörődik... Csak nem lesz neki könnyű. Mint ahogy szerintem a mamádnak sem az, egyszer majd kérdezd meg erről...

De hát sokféle ember van, például olyan is, aki nem akar gyereket... Nem cinizmusból mondom, hanem ténymegállapításként, hogy ez a fejlődési ág evolúciós zsákutca, hiszen nem örökíthet :-D

De ez természetesen mindenkinek saját egyéni joga.

A probléma csak az, hogy az ember változik a korral. És ha később szeretnél gyereket, unokát, jó lenne valakire szeretettel nézni, érezni, hogy van utódod - addigra már késő lesz.

De ez a saját választásod, és a saját problémád LESZ. Mert bizony LESZ.

Pedro

Miért akarjátok rátukmálni, hogy szüljön? Ennyire féltek TI, hogy Ő egyedül marad? Mi közötök van hozzá, hogy MIÉRT nem akar? Mert nem.

Ha nem tudjátok megérteni (mert nagyon nehéz), akkor meg nem kell kommentálni.