Mit kaptál a szüleidhez a felnőtt létbe induláshoz?

Édesanyám katona volt, 12 éve szerelt le, édesapám is hasonló munkakörben tevékenykedett, szóval általában úgy láttam őket, hogy reggel elköszöntek és irány egy 24-48 órás szolgálat.

De nem bántam meg, olyan mértékű szeretetben neveltek fel, ami csak tellett az idejükből, ha épp nem dolgoztak, akkor kirándultunk vagy játszottunk.

Miután anyu leszerelt, alapítottak a szüleim egy céget, amivel az anyagi helyzetünk rohamosan javult. Olyan élményekben lehetett részem mellettük, amiről más csak álmodik. Külföldi tanulmányi utak, belföldön minden történelmi hely megismerése. Tudást kaptam, sok sok könyvet és nem sajnálták rá az időt, hogy leüljenek velem tanulni.

Az egyetem alatt is végig támogattak. Van egy házam, amit szintén ők teremtettek meg számomra. Ahogyan az öcsémnek is.

És én ezért nagyon nagyon hálás vagyok. A legjobb emberek a földön, akik erőn felül teljesítettek, csak azért hogy a gyerekeik boldogok legyenek. Anyu imádta a munkáját, mégis leszerelt, hogy velünk lehessen. Apu is feladta az álmait a családért.

Cserébe mind a két gyerekük normális, kiegyensúlyozott és olyan ember, akikre büszkék lehetnek. Az öcsém még gimnazista, de kiemelkedő tanuló, csendes és jó gyerek. Én jelenleg külföldön dolgozom és tanulom, egyetemet végeztem és most alapozom meg a jövőmet.

És ha gyermekem lesz én is hasonló körülményeket szeretnék megteremteni.

Az, hogy hálás vagyok a szüleimnek, nem tudom tárgyakkal vagy szavakkal kifejezni. Próbálom úgy élni az életem, hogy büszkék lehessenek rám. Eddig úgy tűnik, hogy sikert értem el.

"Mit szólnátok, ha valami keserű ember a ti egész életetek kemény munkáját úgy összegezné a gyereketeknek, hogy "anyádék a $egged alá toltak" mindent?"

A baj nem azzal van, hogy a szülei lakást meg kocsit vettek neki, hanem, hogy idejön dicsekedni, és még értetlenkedik, hogy van, aki ezt nem kapja meg. Kérdező: nyilván busszal nem jársz, mert olyan f@sza kis kocsid van, de utcán? Nem láttál még szegény, rosszul öltözött embereket? Nem hallgatsz/olvasol híreket, hogy mi van most az országban? Empátiád az nem sok lehet...

Én egy seggberúgást, mikor kijelentettem 15 évesen hogy eddig tűrtem.

Nevelőszülőkhöz kerültem.

Semmit. Szuleink elváltak (mindkettonknek). Házunkat hitelre vettuk. Mindketten dolgozunk. A férjem kapott otthonrol pár konyhai kelléket : edény, torlokendo stb.

Az autot is saját magunknak vettuk meg, egy tobb mint 10 éves Seatot, de orultunk mint majom a farkának.

Van egy 1 éves lányunk, de neki spórol az apos. Van egy biztosítása, amire minden honapban be kell tenni egy bizonyos osszeget 25 éves koráig. Ebben o segít nekunk.

25 N

"Hallottam olyat, akinek a szülei semmit nem raknak félre és semmit nem tudnak adni a gyereküknek, amikor kirepülne. Számomra ez nagyon hihetetlen"

Vagy a mai pénzügyi és megélhetési viszonyokkal nincs akkor tisztában, vagy nem tudom mi ebben a hihetetlen. Csakhogy ne ugassuk már le a válaszolót mert szerinte ez dicsekvés. Bár én biztos nem cserélnék vele, szóval szerintem inkább az a hihetetlen hogy a szülei robotként, minden a pénz felfogás szerint nevelték.

08:42-kor valaszoltam

Sajnalom hogy nem irtam oda,hogy persze akik jobban allnak szülök,talan 2-en dolgoznak+örököltek,miert ne adjak a gyerekeiknek,hogy könnyebben kezdjenek.De megint azt irom,a szülöknek nem kell agyonra, betegre hajszalniuk magukat,hogy a gyereknek több legyen.

Nem raktak semmit félre?

Akkor gondolkozzanak el hogy mégis ki fizette a tanittatást me a többit?Ugy mond anyagilag nekem szüleim nem fognak tudni segiteni de annál 1000-szer többet kaptam.Egy nagy szerető családot akik lelkileg mindig segitenek és egy csomó olyan kirándulást,otthonlétet,közös ebédet amit soha nem fogok elfelejteni.Én arra vagyok büszke hogy szeretettben és 3 testvéremmel együtt nőttem fel.Imádom anyukámat,apukámat és ezen nem tudnak változtatni.Akkor leszek magamra igazán büszke ha nekem is egy ilyen családom lesz