Mit kaptál a szüleidhez a felnőtt létbe induláshoz?

én semmit sem kaptam az induláshoz, sőt még tőlem kértek kölcsön mielött elköltöztem :/ , de hálás vagyok,hogy felnevelt.

Kicsit off: de minden pénzük a 2 nővéremre ment el,akiket viszont agyon támogattak (iskolákat fizettek nekik,lakáshitelbe belefizettek nekik).ez örök tüske marad,mert nekem a jogsiba sem segitettek be.

Taníttattak. Nagyon sokat. Több szakmához értek, több nyelven beszélek, több művészeti ágban is otthon vagyok, és nemsokára diplomám is lesz.

Megmondták előre, hogy ők ezt tudják adni, hogy nem kell egyetem mellett dolgoznom, hanem a tanulásra koncentrálhatok, így igazán jó lehetek.

Tulajdonképpen abból a rengeteg pénzből, amit rám költöttek így, ha félretették volna, kijönne egy ház. De minek? Számomra ez nem annyira fontos. Sokkal fontosabb az, hogy például a mostani helyzetben is ha munkát keresek, rövid időn belül találok is, olyat ami érdekes, és meg is fizetik. Mondhatnám én nem kaptam tőlük halat. De megtanítottak halászni.

Szüleimtől azt kaptam, hogy elváltak és egy idő után (apa aztán évek múlva anya) mindketten mentek másfelé új életet kezdeni, így a lakás, amire a válás utáni évben járt le a törlesztő az enyém maradt, ahol most a Párommal élünk és itt alapíthatunk családot.

Ezen kívül segítenek mindenben, legutóbb kifesteni, parkettázni. Anyutól sokszor kapunk kaját, apa a rezsinek kicsit kevesebbjét kéri csak el, hiába mondtam, hogy ne. :)

A tanulmányaimat a nagyszüleim finanszírozták, és a megélhetésemet is, míg nem találtam munkát.

Nekem ennyi elég, meg persze teljes odaadás és lalki támogatás, amit adnak.

Hogy én mit adok majd a gyermekemnek? Talán megpróbálok félretenni, ha tudok...

De pl. a páromat semmivel sem támogatták, hogy tanulhasson pl, így el is jött otthonról, és mindet a saját erejéből, vagy inkább szerencséjéből ért el és ember lett belőle...

23N

Kedves Kérdező!

Akkor most miért is írtál ide, ha neked olyan jó? Azért, hogy büszkélkedj vele, h neked mindent a se...d alá tettek apuék. Vagy hogy lubickolj az érzésben, hogy mások évekig gyűjtögetnek mindarra, ami neked csak úgy lett? Szerintem rossz helyen jársz.

"Nálunk nem voltak olyan hétvégék, ahol együtt társasoztunk volna vagy más pihenés jellegű dologgal foglalkoztunk volna."

Nálunk viszont voltak ilyen hétvégék, és szerintem ez ezerszer többet ér mindennél.

Azért mégis mit vársz el manapság egy pl. ápolónő anyától, egy tanár apától akik nevelnek két kamasz gyereket, fizetik a lakáshitelt, a gyerekek ruháját, különóráit, emellett kellene még a saját öregkorukra félretenni, mert a nyugdíjat azt b...szhatjuk, és emellett még elvárnád, hogy puccos lakást, kocsit kapjanak a gyerekeik?

A szülő kötelessége, hogy a gyerekeit megfelelően nevelje, iskolázott és értékes emberek legyenek belőlük, akik felnőttként meg tudnak állni saját lábukon. De nem kötelessége lakást és kocsit tolni a feneke alá. Nekem mázlim volt, mert mi régen - amíg még Tanács volt és nem önkormányzat- béreltünk egy nagy lakást. Rendszerváltáskor ezeket meg lehetett venni, majd hirtelen megugrottak az árak, így nagyon jól el tudtuk adni: így lehetett nekem egy kis lakásom, amiből már el tudtam indulni. De ez a szüleimnek nem kötelessége volt, hanem egy olyan plusz, amit nagyon köszönök nekik.

A gyerekeimmel meg úgy vagyok, hogy nagyon szeretném őket úgy elindítani az életbe, hogy kapnak egy-egy kis lakást, de nem úgy, hogy feláldozom a családi életünket és a mostani boldogságunkat. Hétvégén mi társasozunk, játszunk, hogy boldog, kiegyensúlyozott ember legyen belőlük.