Anyósom azt hiszi, hogy az én gyerekm az Ő gyereke. Normális?

Sikerülni fog!

"Igenek és nemek" jó helyen, jó időben. Egyértelműen, érthetően, szépen csomagolva, "ennyi."

Megelőzni mindent, amiből az állapota miatt konfliktus lehet, ez talán a kulcsszó. Az ő esetében ez majdnem annyi lenne, mintha "nem lenne nagymamája" a gyermeknek, csak 140.000 km távolságban. Időnkénti-, együttes, keretek között tartott találkozásokkal.

Jáááj :D Ne haragudj kedves kérdező, de ez egy pszihopata anyós. Minél kevesebb időt töltsön a gyerekkel, főleg kettesben, mert nem ezek után nem lehet tudni, mit hoz ki belőle, ha egyedül marad a picivel.

Az enyém is ilyen kis beteg szegény, mondjuk nála ez, hogy anyának hívta magát a gyerek elött, ez alap volt. Nem szóltam, érte, ráhagytam...mint a hülyére. De amikor ekezdte pedzegetni, hogy egyes kúltúrákban elfogadott dolog, ha a nagyi is megszoptatja a babát, na akkor kiakadtam. Gondolom én jogosan.

A gyerek már öt éves lesz, és most annyira nem durva már a helyzet, már csak ki akarja sajátítani, pl hogy nála ünnepelje a névnapját/szülinapját a gyerek stb, de hát ezekre nem szoktam reagálni, itthon tartjuk, oszt kész. Közben született egy tesó is a nagy mellé, hát ő meg valamiért nem érdekli annyira a kedves mamát, mint a nagyobbacska. Még mindig ott tart, hogy a naggyal szervez programokat, lehetőleg úgy, hogy én ne tudjak jelen lenni. Tavaly ez elég jól sikerült neki, mert a pici akkor született, idén viszont sokszor fog csodálkozni, mert nyáron úgy tervezem, lelépek a két gyerkőccel, ide-oda ( rokonokhoz, másik városba stb)

Amúgy nem irigyellek, lesznek itt még cifra dolgok, nálunk is ezen kívül vannak még rögeszméi a mamának, pl hogy én ne vegyek magamnak ruhát, újat meg végképp nem, mert majd ő hoz nekem, a túrkálóból, a szemetesből, vagy csak elkéri másoktól a rongyaikat, az én nevemben( nem azzal van gond, hogy másé volt a ruha, csak épp nem akarok mondjuk használt bugyit hordani :D). :O Ráadásul ha a nagylányomnak veszek valamit, hát attól is kivan, mert ő majd öltözteti azt is, pont mint engem. Ne tudd meg, milyen cuccokkal állít ide be, a hazánkban élő kisebbség is sikítófrászt kapna tőle nagyjából. ( rongyos, lukas, kinyúlott, bomlik a varrásnál stb,)

Tegnap pl felbátorodtam, nagylányom névnapja okán, és vettem neki egy sportcipőt, kell majd az oviba, meg kinőtte a régit. Nnnna, hát délutánra már megmagyarázta a mami a gyereknek, hogy az a cipő amit vettem neki reggel, szal az rossz. :D A fene se tud ezeken az őrülteken kiigazodni, meg se próbáld, minél kevesebb közös program, aztán úgy ki lehet velük bírni.

43 vagyok :D Most olvastam, hogy bekrémezi, kipucolja stb. Szerintem a te anyósodnak, és az enyémnek ugyanaz a betegsége. Az enyém körmöt vág. A lányomnak nagyon vékony a körömlemeze. Megkérdeztem egy pedikűröst mit lehet vele kezdeni. Azt mondta kicsit növesszem meg neki( kb fél milisre, szóval nem nagyon, csak hogy legyen egy kis körömszél), és reszelgessem, meg körömerősítőzzem. Elkezdtem, és valóban jó is volt. Szépen lereszeltem neki, bekentem, és a kislány körme el is kezdett látványosan erősödni. Erre mami levágta neki, tövig. Szóltam neki, hogy ne vágja le, mert ezt a tanácsot kaptuk, és úgy néz ki beválik, csakazértis levágta, és azóta is levágja neki. Mondtam a lányomnak, hogy ne engedje, és szóljon a mamának ha le akarja vágni a körmét, de a kislányom azt mondta, hogy akkor a mami mérges lesz, ha ő nem engedi levágni a körmét. Ezen kívül ha a lányom ott van nála, átöltözteti. A ruháját ottfogja magánál, és ad rá egy másikat. Én ettől is kivagyok, miért nem bírja rajtahagyni azt amit én adok rá? Nem is értem, mi vezeti rá erre. Vagy csak a tudat, hogy azt én adtam rá a gyerekre.

A múltkor bevásároltam a lányomnak, pár pólót vettünk, meg egy farmert. A mama meg jött hozzánk aznap délután, és felkészületlenül érte a dolog, mert amikor kiderült, hogy vettem a gyereknek ruhákat, és hogy a lányom még örül is neki, köszönés nélkül elviharzott tőlünk kb öt percnyi ottartózkodás után. :O Lehet hogy megvan a megoldás kulcsa? :D