Anyósom azt hiszi, hogy az én gyerekm az Ő gyereke. Normális?

Küldök egy rövid összefoglaló linket is:

[link]

Jöhetek én is kiborulni? Ugyan még csak 8. hónapos pocakos vagyok, már frászolok anyóstól. Remélhetőleg ugyanúgy fog velem viselkedni, mint sógornőmékkel azidőtájt, hogy az első 6 hétben oda se dugta az orrát, de attól félek, hogy mégsem, mert tudja, hogy ezzel elmarja maga mellől a fiát (férjemet). Zavar, hogy most már sógoréknál is jobban ért a gyerekneveléshez és folyton rászól a gyerek szüleire, meg a kislányra. Aztán közvetve elismeri, hogy gyereknevelésben ő nem egy ász, mert ugye a két fiát szíjjal verte, ha nem fogadtak neki szót. Persze mindezt úgy, hogy most már mennyire megbánta.

Zavar, hogy beleszól olyan dolgokba, amikhez semmi köze.

Ezek után persze a sógornőm nem szívesen viszi el a gyereket hozzá, és akkor visszahalljuk, hogy mennyire rossz neki, hogy nem lehet az unokával. A legdurvább az volt, amikor a kislány leesett a 6. lépcsőfokról mert nincs korlát és nem zárta le a feljárót.

A mi gyerekünkkel sem fog lenni, ez tuti. Nem bízom benne.

A szerencsém a sógornővel szemben az, hogy ő eleinte nem szólt vissza, én első perctől nem nyeltem le semmit anyóstól. Néha már nevetséges dolgokba próbált belekötni, pl hogy miért nem fehérek a bugyiim (merthogy van közte piros meg fekete), merthogy mennyire nem higiénikus. Mondtam neki, nem, viszont szexi :) és rájött, hogy velem esélye nincs szópárbajt megnyerni.

Sokmindent beszél a hátam mögött, sógorral, mással nem (ők nincsenek jól), de sem a férjemnek, sem nekem nem mer mondani rólam rosszat.

Szóval, kérdező, anyósnak talán az elején meg kellett volna húzni a határvonalat, amin nem lép át. De sosem késő, csak mindig egyre nehezebb lesz visszakényszeríteni az ő térfelére.

És igenis, állj ki az igazadért, a TI gyermeketek nevelésében neki döntési joga nincs. Ott alszik, ahol TI altatjátok, és a köldökszöszt te fogod kiszedni a köldökéből. Ha ezt nem képes felfogni, akkor mese nincs, nem lehet vele többet sosem kettesben az unokája.

Amit pedig a fia és az ő viszonyáról írsz, nevezetesen a sapkás sztori, hát az én szememben magát írta le.

Tudod mit? Anyósod egy hisztis hárpia, aki csak akkor fogja megérteni hogy nem körülötte forog a világ, ha nagyon megégeti magát. Erről viszont gondoskodhatsz :)

33 vagyok: itt szerintem hibáztál :)

Mi most újítjuk a konyhát, és kérdezte hogy jöjjön-e segíteni. Mondom: NE. Attól félek, hogy mint a farkas a malacokhoz: beengeded a kisujját s a végén megesz a lakásodban. A hátam leszakad annyira fáj (gerincsérülésem volt pár éve, most meg a pocakom húzza), de akkor sem fogom neki megengedni, hogy itt tevékenykedjen.

31. vagyok:

Ismeretlenül szeretnék kitartást és következetességet kívánni!

Megelőzni helyzeteket könnyebb, mint utólag kezelni.

A "15 lépés távolság" valóban nagyon fontos vele, a "slusszkulcs" mindig a kezedben legyen.

"Hogyan kezdjünk hozzá a férjemmel együtt?"- így fogalmaznék, mert közös "megegyezésetekkel" kellene újraépíteni, átalakítani a lényeges változásokat. Lehetőleg a legtermészetesebb módon.

A férj szerepe, mint a "mama fia" szerepe rendkívül nehéz ebben a családi kohézióban. Még normál esetben sem kellemes felvállalni, hogy probléma lehet,van.

A gyerek- majd a kis családotok érdeke áll az első helyen, ennek rendelődik alá minden egyéb.